1.
Az emberek a zenéből tanulnak meg élni,
Ami később azt az életet jelenti,
Amit másoktól és az élettől kapott,
Egy szó melyet 12 évesen anyutól hallott,
Az a bizonyos nagybetűs ami kurva nehéz,
Minden egyes mondatom befedi a penész,
Rám mondjátok, hogy mocskos vagyok,
Pedig csak azt mondom, amit kapok,
Romantikát, két nagy pofont az arcomra,
Nagy a tapasztalat, amit ki teszek a polcomra,
Esténként ránézek, közben egyedül az ágyamon,
Fekszek és csak repülök a romantikus álmokon,
Én elfogadom szavad, csak lehet nem érdekel,
Én tudom milyen szar mikor egyedül ébredsz fel,
Magyar zászló közepén az életem egy szívben,
Hát ilyen komoly ez az egész, eddig el se hittem,
Nem csak pontokról szól, mint egy kosár meccs,
Itt nincs érvénytelen gól, nincs olyan hogy les,
Itt az van amit leteszel, megmutatsz másoknak,
Az a fontos esténként mit mondasz a párodnak,
Nagybetűs romantika, de lehet ócska beszéd,
Engem nem érdekel, ha leolvasztja szívem jegét,
Small nevét lefedi egy pecsét, nehéz előre lépni,
Oda állok eléd, és őszintén nem tudok mit kérni,
Mert nincs szükségem senkire, komolyan mondom,
Csak a lelkemmel vitázok miközben sörömet bontom,
Kezdtem elveszni a világban, abban a nagybetűsben,
Romantikus életem ringjében magammal kesztyűztem.
Refrén:
Ha szívem sír, nem kérditek tőlem az meg hogy lehet,
Csak azt látjátok rajtam, hogy Dávid már nem nevet,
És mikor nevet a szívem, meglátsz egy másik ajtót,
Mindig mondtam, hogy szeretni is lehet ezt a tahót,
Számomra ez nagy dolog, érzem, hogy van értékem,
Ezt nehéz elérni ebben a romantikus és nagybetűs életben.
2.
Gyenge pontjaim az erőm, komoly felelősségem,
Az életben büszkén megfelelni egyetlen erősségem,
Amely még talpon tud tartani az élet társasjátékában,
Én nyerem a köröket, ti megbujtok Dávid árnyékában,
Az én számaim erről szólnak, hogy futunk vakon előre,
14 évesen azt hiszi mindent tud, jobb lenne ha felnőne,
Én bátrabb vagyok bárkinél, kérdés kinek mennyit ér,
Az életet máshogy látom, mindenki más léptékkel mér,
Csak eldobom a labdát vagy három pont vagy homály,
Ez már rég nem erről szól, most nagybetűs a szobám,
Számomra senki nem számít, csak én vagyok a lényeg,
Tudom le is vagyok szarva, régen rám tapadt a bélyeg,
Fel dobja a kedvem, ha egy lány rám veti bájos mosolyát,
Pedig nem vagyok macho és még nem is hordok koronát,
Betartom minden szavamat, mégse kapok viszonzást,
Visszadobtok kővel, ha hallotok egy apró nyelvbotlást,
Senki sem tökéletes, így én sem, volt amikor hittem,
Az emberek jók lehetnek, egy ideig utamon is vittem,
Magammal ezt az érzést, nem tettem fel sok kérdést,
Így nem is volt sok válasz, nem kerestem félreértést,
Amiért ilyen lettem, az emberiség csalódhatott ebben,
Sok olyan pofont kaptam ami után kellet valamit tettem,
Igen szerelmes is voltam, na meg jártam szájról-szájra,
Tudom minden fiatal kis srácnak ez a legfőbb álma,
Pedig nem jó, mindennél fontosabb egy komoly barátnő,
Mint egy rólad alkotott kép, ami még téged is túl nő,
Romantikus világomba meglepődnél mennyi minden bújik,
Egy érzelgős tahó, ismered mikor a majom vízbe ugrik,
Beforgattalak lehet, hidd el, hogy direkt így akartam,
Öt betűs kis nevem, remélem nagybetűs lesz lassan.
Refrén:
Ha szívem sír, nem kérditek tőlem az meg hogy lehet,
Csak azt látjátok rajtam, hogy Dávid már nem nevet,
És mikor nevet a szívem, meglátsz egy másik ajtót,
Mindig mondtam, hogy szeretni is lehet ezt a tahót,
Számomra ez nagy dolog, érzem, hogy van értékem,
Ezt nehéz elérni ebben a romantikus és nagybetűs életben.
...
⌊ KOMMENTEK ⌉