small

Egy dolgot remélek, hogy akik eddig támogatták ezt a sok "férget", azok most ott vannak és segítik az áldozatok családjait is... Én kurvára leszarom mi volt régen, nekem a történelem kurvára 1987 óta létezik. Engem személy szerint sokkoltak a Párizsban történtek... lehet azért, mert nagyon szeretem a franciákat, mind sportban, mind zenében... mindenben... a szomorú az, hogy nagyon sok olyan ember van aki hozzá segítette ezeket a "férgeket" a terveik megvalósításához, akik most mind hallgatnak... hol van most a sok migráns aid-es köcsög? tudom elég szélsőséges vagyok, de csak azt kívánom, hogy egy gyűléseteken robbantson a következő "féreg" amelyiknek szopkodtátok a faszát anno a nagyállomás előtt...

A másik dolog ami kiakaszt, hogy a nagy emberek vívják a kis politikai harcaikat, és mindennek a levét a civil állampolgárok isszák meg... majd amikor történik egy ilyen eset, mindegyik kiáll a nemzeti pódiumra és felolvas egy megírt szöveget... hát szopjon le mindegyik... a "férgekkel" együtt kellene őket is begyújtani a faszomba...  sok ártatlan elvesztésével járó esemény fog még szerintem bekövetkezni... sajnos... de mindenki nyugodjon meg, a nagy emberek biztonságban lesznek, és ők fogják már pont leszarni, hogy kik azok akik mindennek az áldozatává váltak... ők lesznek pont azok akik leszarják, hogy hány gyermek nő fel miattuk szülők nélkül, vagy hány szülő lesz, aki elveszti a gyermekét...

Én meg igazából pont leszarom, hogy ki mit gondol arról, hogy milyen képem van kint facebookon, pont leszarom mi volt Trianonban, ahogy az iszlám is pont leszarja ezeket a dolgokat 2015-ben... attól még, hogy én szolidaritást vállalok a Párizsban történtek miatt és megváltoztatom a profil képem ( amit sokan csak divatból tesznek ezt aláírom ), a határainkat nem fogják visszaállítani, a kenyér nem lesz olcsóbb, a focistáink ha kijutnak ma az EB-re ugyanúgy nagypénzt tesznek zsebre, nekem ugyanúgy mennem kell holnap dolgozni, tehát igazából semmi nem változik... úgy érzem nagyon sok ember az életében jelenlévő tehetetlensége, üressége miatt kezd el lázadni ez ellen, hogy vannak akik igazából szolidaritást vállaltak, nem csak a like-ok begyűjtése miatt. 

Egy dolgot remélek, egyszer ezek a nagyon okos politikusok is beöltöznek majd katonának és szembe néznek a "férgekkel" valami Éhezők viadala feeling-ű kupola alatt, és a játékot majd azok irányítják, akik elvesztették miattuk a hozzátartozójukat.

Láttam már olyat aki azt hiszi hozzáért, mégis tudatlan,
Olyan 3diplomást akinek utat, én kellett hogy mutassam,
Tudom, hogy sokszor nyílt meg mocskosan a pofám,
De a tiszteletet én már komolyan vettem elég korán,
Mindig is kibaszott nagy volt az egóm, így bárkit bedarálok,
Sokak hátterüknek dőlve meresztik, én a két lábamon állok,
Nehéz hendikeppel kezdeni ott, ahol nincs lakás meg kocsi,
Nehéz ott ahol a pénz kicsit többet ér, mint egy szem szotyi,
Nem irigylem azokat akik szórják a lóvét mintha nem számítana,
Nálam a semmit mondó külsőséges életetek nem számít ma, na,
Meg holnap se fog, és soha ebbe mocskos rohadt világban,
Én szeretem az életem, csak amit látok még foltokban sem hibátlan,
Hogy aki normális értékrenddel van megáldva az mehet a levesbe,
Mert neki nincsenek ismerősei ahhoz hogy beférjen egy képkeretbe,
Ez a pár dolog bassza a szemem, ebben a csodálatos országban,
De pénz úgyse fog segíteni a diszkó baleset után majd a kómában,
Mert sajnos a felelősségtudatot manapság ezek kibaszták a picsába,
És a mai szülőknek se akkor kéne sírni amikor már lehet minden hiába,
Persze azt is tudom, hogy nem lehet mindenkit egy kalap alá venni,
De a statisztikákban mutatkozott számok ellen nem tudok mit tenni,
Prédikálunk, hogy a fiatalok nagy része meg kivándorolt külföldre,
Itthon meg már lassan honfitársként nézünk minden egyes menekültre,
De ha hazatérsz teli zsebbel, majd mi még segítünk neked házhoz jutni,
Nem a tippmix barátaim, hanem lassan az itthon élés egy nagy lutri,
Talán a mai eső mosta tisztára a fejem, hogy nektek megmutassam,
Sok idő kell még ahhoz, hogy az írással töltött időt megunhassam...

Egy-két alapszabály mielőtt velem beszélgetnél,
Gondolkozz mennyi van a tárba mielőtt lövöldöznél,
Ha véletlenül kifogynál, adok tárat, tessék segítek,
Mert kurva jó srác vagyok, legalábbis azt hiszed,
De itt a tőlem kapott vaktölténnyel szarra se mentek,
Remélem lassan mindenki rádöbben, jobb ha csendbe lesztek,
Előre felépített a váram, eljön az idő amikor felrobban,
Mikor erősnek érzitek magatokat, lelketek összeroppan,
Igen én voltam ki az elején alá aknáztam az alapot,
Még mindig tudok olyan dolgokat, amikről egyenlőre hallgatok,
Már jeleztem párszor, mindenkinek jobb ha kattan a témáról,
Akkor is résen vagyok, mikor azt hiszed Dávid csak téblábol,
Nem akarok háborút, tudjátok milyen az egyszemélyes hadsereg?
Az ellenség egyesével hullik mialatt egy pillanat lepereg,
Az agymenéseim miatt lettem a legveszélyesebb fajta,
Igazából az van legközelebb hozzátok aki a kötelet tartja,
Nekem meg se kell jelenem, megoldjátok az ti magatok,
És ezt nem azért mondom, mert bárkikre is haragszok,
Csak már ki van a faszom azzal, hogy hónapok óta ez megy,
Nem én tehetek róla, hogy nekem meg van, amit tőletek elvett,
Igen az életről beszélek, mert manapság csak az a fontos,
Hogy a másiknak mitől, vagy hogyan lett a gatyája húgyfoltos,
Engem kurvára nem érdekel, hogy a másik emberrel mi történt,
Főleg nem úgy, hogy ezzel mások kezébe adjak éles töltényt,
Az utóbbi időbe viszont el kellett szórnom egy-két tárat,
Hogy ebből mi volt a kamu? hát az még egy kicsit várhat,
Lehet rajtam sebeket ejteni, de a karcolás majd elmúlik,
Nevettek, de majd rájön mindenki aki velem kezd az elhullik,
Semmi nem történt hiába, mindennek volt helye és az ideje,
És azt is tudom, hogy mindenkinek meg van a hozzá illő irigye,
Én tudatosan felépítettem valamit, amit ti nem is gondolnátok,
Ez csak egy kérés, hogy legyen vége! de ahogy gondoljátok...

Az, hogy merre járok, mit csinálok,
Nem figyelek rátok, hiába kiabáltok,
Senkinek, semmi…
Ugye érzed, hogy körülbelül ennyi,

Ha van pénzem, ha nincs pénzem,
Nem ettől leszek ember, én ezt érzem,
Senkinek, semmi…
Én tudom, hogy milyen irányba kell menni,

Az, hogy kivel láttok engem az utcán sétálni,
Infók nélkül, hogy a faszomba is bírnád ki,
Senkinek, semmi…
Majd én tudom, kivel mikor mit kell tenni,

Rólam könnyen beszéltek a hátam mögött,
Szemtől szembe már nem is olyan nyugodt ez a kölyök?
Senkinek, semmi…
Csak ti ehhez buták vagytok, észre kéne venni,

Én mozgatom a szálakat, amiket te nem is látsz,
Én nem az vagyok, akire te azt hitted, hogy vársz,
Senkinek, semmi…
Egy senki vagyok, aki majd meg fog egyszer lepni,

Unlak már titeket, a saját szarotokon kéne rágódni,
Én maradtam, mások kedvéért nem is fogok változni,
Senkinek, semmi…
A Dávidról szóló témákat nyugodtan el lehet feledni…

[S]okan lehet nem értenek engem, de leszarom,
[o]lykor én se magam de ebben van a hatalom,
[k]örnyezetem tett ilyenné, ezzel nem tudok mit tenni,

[M]egélem a napokat, csak hogy legyen miért felkelni,
[a]z életet élni kell, úgy vélem így van értelme,
[g]ondokat félre, legyen mindenkinek boldogság a markába,
[y]o! gyere te is mártózz meg az életem kis patakjába,
[a]hogy próbálom összerakni életem szétszórt darabjait,
[r]á kell jönnöd arra, sose süllyedtem el úgy, mint a titanic,
[á]rbócom valahogy mindig fent maradt a felszínen,
[z]árt ajtókon is bemegyek, mert tudod én még elhiszem,
[a]rra kell csak gondolni, hogy a csoda tényleg ott van benned,
[t]e is lehetsz az, aki megváltoztatja ezt a rohadt trendet,

[A] lényeg szerintem annyi, hogy én csak magamban hiszek,

[L]ehet hülyeség, de csak én tudom mekkora keresztet viszek,
[é]bren vagyok akkor is, mikor te azt nem is gondolnád,
[t]ételesen nézd át amit írok és majd csak utána gondold át,
[e]gyszer magabiztosan, egyszer teljesen összetörve alkotok,
[m]ajd egyszer rájövök, hogy kinek lesz jó ha még maradok,

[L]egalább nem mondhatom azt, hogy engem könnyű megfejteni,
[é]s talán azt is bátran mondhatom, hogy nem lehet elfelejteni,
[n]em biztos, hogy így van, de ennyit még elbír az egóm,
[y]es sir! ezt a mondatot, meg nagyon szereti aki adja a melóm,
[e]gyszerre szedlek szét agyban, és már össze is raktalak,
[g]yere döntsd el, útjaink tovább együtt vagy külön haladnak,
[é]n erre megyek, hogy te merre azt még én se tudhatom,
[r]á kell jönni, melyik jobb, az érzelmi vagy anyagi jutalom,
[e]rre keresem a választ, ezt lehet talán sokaknak a kérdése,

[SMALL]-nak meg ennyi volt a magyarázat, meg a léte lényege...

Nap mint nap kerülök olyan helyzetekbe, hogy azt érzem ha beszélgetek valakivel, hogy kerüli azokat a helyzeteket, amikor az én vélemény kinyilvánításom kerülne előtérbe... és nem gondolom, hogy ez azért lenne mert a véleményemet olyan formában teszem közzé, hogy az nyomda papírt nem tűrne, hanem inkább azért, mert nem nagyon szoktam kertelgetni... és az ilyen emberekből van egyre kevesebb akik ezt eltudják fogadni, hogy valójában mi is van... és a sok gerinctelen embertársunk pont az ilyen embereket nézi ki a mai világból, pedig belül titkon ők is egyetértenek, csak sajnos nincs elég vér az ereikben, hogy ezt ki is fejtsék... sokszor mondtam már, hogy egyszer a pofám miatt fogok szarba kerülni, de ezt még mindig jobb dolognak tartom, mint azt hogy gerictelenül tartsam magam a szemétdomb tetején úgy, hogy az alattam elhelyezkedő emberek, ugyanolyan férgek mint én... és mint tudjuk a férgek bármilyen körülmények között képesek élősködni, képesek pillanatok alatt hátba támadni a másikat és az érdek felé tartani... na ettől van nekem hányingerem... meg attól, hogy a hátsó kisszobában lezsírozzuk a dolgokat, majd a nagyszínpadon kurva mindegy mit produkálunk, hisz az eredményt már tudjuk előre, és a hab meg legyen a torta tetején, mindezt öntelt arccal visszük véghez... kínomba nem tudok mit tenni, csak nevetni az ilyeneken, pedig az arcukat kéne átépíteni... na de sebaj mindennek eljön az ideje, aki ismer tudja, hogy szeretem az önbizalmakat rombolni... lehet egy senki vagyok, de ha ez a senki megszólal, arra azért felszoktak ám figyelni... az a baj, hogy neveltetésem hiányának lett az eredménye, hogy érzéketlen vagyok az ilyen a helyzetekbe és képes vagyok túllépni bizonyos határokat... ez van... vannak helyzetek sajnos amikor a tiltás/törlés funkció nem hat rám... túl nagy az egóm ahhoz, hogy hagyjam azt, hogy bármiféle szardarab életképtelen emberek az elnyomás hatásást gyakorolják rám... kurvára nem bírom az egyenlőtlen elbírálást, a becsületem megsértését... nagyjából ilyen dolgokon szoktam néha pörgetni az agyamat, mely gondolkodást fokozottan előtérbe helyezi az, amit az ember manapság az utcán lát... ez a sok öntelt ember, akiknek a tudása, az élethez való hozzá állása illetve a felelősség tudata megrekett az ősök pénztárcájának méreténél és ennek köszönhetően már nagyon fiatal korban mernek megtenni olyan dolgokat, amit én még lehet a mai napig nem mernék bevállalni... és a tisztelet kérdéséről még nem is beszéltem... mikor csak azt látom, hogy taknyos fiatalok fütyülgetnek meg ugatnak a nyelvűket lógatva egy érett nő irányába, hát kérdem én, hogy a mi a gecit tudnál vele kezdeni, mikor még mindig csak annyi fogalmad van az egészről, hogy anyád csecséből szopkodtad a tejet, már ha a szádba adta... túl kapja ez a sok takony is... a kor iránti tisztelet már régen ki lett baszva a kukába... egy jó pohár kávé mellett körülbelül ennyi ugrott most be...

...a mai világról, ahogy én látom

 Furakor - Stressz

Lehettem volna seggnyaló, nem lettem,
Lehettem volna újgazdag, nem lettem,
Lehettem volna két színű vagy akár gerinctelen,
De ami a szívemből jött azt mindig meg is tettem,
A pofám miatt leszek talán egyszer szarban,
De mindig volt rá okom, ha valakit lesavaztam,
Senki kedvéért nem fogok majd jó pofát vágni,
Parahelyzetbe se én leszek, aki odébb fog majd állni,
Lehettem volna életképtelen szar darab,
De vannak elveim, melyek életben tartanak,
Eszerint élek és cselekszem minden kibaszott nap,
És ezért nem lettem egy utcára kibaszott fasz,
Aki lenézi a többit, pedig semmire se képes,
Még jó, hogy a háttérben a pénztárca is széles,
Így én is elérnék bárhová, meg lógatnám a nyelven,
Én nem vagyok olyan poziba, hogy jó legyen a seggem?
Bennem van motiváció, tele vagyok tervekkel,
Csak nehéz versenyezni a sok seggnyaló kedvenccel,
Lehettem volna, de hát engem nem olyannak szültek,
Aki ha akadályba ütközne, feladja és tüntet,
Nincs olyan akadály, amit nem lehet ledönteni,
A földről felkelve a legjobb az "i"-re pontot feltenni,
Mikor már mindenki elhitte, hogy nem vagy rá képes,
Van az a pont, amikor már az én türelmem is véges,
Lehettem volna, de kurvára nem az a fajta lettem,
Magamnak köszönhetem, amit az asztalra tettem...

KILLAKIKITT feat. Slaine & N.B.S. - Lehettem volna

Gyere velem jó barát, feléd nyújtom a karom,
Nem minden ismeretlen egyből egy barom,
Még ha a világot is szarom, akkor is látom,
Kinek, merre, vajon mi lenne az álom?
A tiszteletet basszátok szét a csicska posztokkal,
Tudod szemtől szembe sajnos sose úgy hallottam,
Ment vagányan az oldalra, a lényeg ott mit látnak,
 A kibaszott pénzért meg sokan fordítottak hátat, 
  Kurvára erről szól, csak nem veszitek észre,
Ki kinek a kije, meg hogy tapossunk a népre,
Gyere velem jó barát, csak egy kicsit nézzünk mögé,
Hogy a TVben lévő sztárok miatt lesz ez a sok gyökér,
Engem meg lehet kritizálni, hogy csak egy senki vagyok,
Csak én a hírnév miatt a saját számba inkább nem szarok,
Így hát meg se lepődök, lassan már mindenki celeb lesz,
Na meg az interjú szobákban szék helyett is nyereg lesz,
De tudod csak elbeszélgetünk, hogy meg legyen a fellinge,
A magyar meg vevő rá, hogy a sok hülyeséget elhiggye,
De te gyere velem jó barát, hátha tényleg megértesz,
Ha megpihennék egy kicsit a valóság mindig felébreszt,
Mert ő nem pihen, ő sose lesz fáradt,
Tőlünk meg majd az utódaink várják mindenre a választ,
De én már most ne nagyon értem,
És a gyermekemet ettől a sok fasztól már előre féltem,
Anyuci úgyis megvesz mindent amit a klippekbe láttok,
És ezért érzem úgy, hogy az utcán csak csicskákat látok,
És elhiszi, hogy ő mindent tud, meg már mindent átélt,
Mert ő az utca gyerek, csak egyszer az utca tesó rád lép,
Ahogy hordjátok a sapkát basszátok meg, attól vagyok rosszul,
Még véletlenül se arra áll, amerre a fejed a fordul,
És aki igazán elkötelezte magát ennek a műfajnak,
Remélem nem dől be ennek a sok műrajnak,
Gyere velem jó barát, menjünk innen valamerre,
Mert itt sok ember nem ott van, ahol igazából van a helye...

1.
Az idő kicsit elszalad 87 óta,
Mégis a fülembe szaladgál ugyanaz a nóta,
A hip-hop ami talán örökre magával ragadott,
Megígérem neked örökre veled maradok,
Emlékszem mikor először hallottam a Dózist,
Játszótéren üldögélve meguntam a bort is,
Nem gondoltam, hogy ennyire megfog majd a műfaj,
Csak sajnos manapság túl sok lett már a műraj,
Túl sok lett a divat sapka, túl sok nekem a bőnadrág,
Régen másképp ment, és te szerintem föladnád
Ha anyu nem kísérne mindenhova teli pénztárcával,
Az én időmbe nem néztek ki senkit ócska márkával,
Az volt amit letettünk, nem csak a pénz számított,
Próbálom, de nehéz megszokni ezt a mai világot,
Teli szatyorral a shopokból jönnek ki a kis srácok.
És az fb-n posztolják, hogy éppen ki, mit látott,
Mi, régen annak örültünk ha csörgött a kaputelefon,
Nem egész nap fent lógtunk a geci facebookon,
Ne értsétek félre, én is valahol hasznosnak találom,
Csak nem hagyom az élet mellettem elsétáljon,
Ez a rohadt technika szippantja magába a népet,
Én is áldozata lettem ennek, amit ma úgy hívnak, hogy élet...

Refrén:
Talán felnőttünk, talán ennek így kellett lennie,
Előre nem tudjuk kinek, mennyi még a centije,
Csak vágjuk a napokat, foltozzuk, próbáljuk megnyújtani,
Minden rendben lesz, csak ezzel tudjuk magunkat nyugtatni...

2.
Visszanézve minden fénykép fekete és fehér,
Az én koromba még 20 forint volt 1 kg kenyér,
Én még 200 forintét vettem egy doboz szofit,
És ma már olyan kurva sincs aki 200ért épp szopik,
Ti meg taknyos picsák, nektek a barbi volt a játék,
Ma meg barbiként keresitek, a gatyában mi az ajándék,
Kicsit kiégés, hogy régen mennyire más volt az érték,
Régen a tiszteletet, nem iphone-okba mérték,
Egy kicsit sajnálom azt, amerre halad ez a világ,
És már előre sajnálom, a mi korunknak a fiát,
A feszültség és a harag jelenti manapság a jelent,
Mert ha csúnyán nézel a másikra egyből fel is jelent,
Mindenki annyira vágja, hogy mik lettek a jogai,
Csak akkor fogsz pislogni, ha az élet veri ki a fogaid,
Jogállam, meg EU, meg ez a köcsög parlament,
Nem veszitek észre mennyi ember élete gallyra ment, 
Szartok rá, hogy egyre mélyebb lesz az a repedés,
A rétegek között, születés helyett egyre több lesz már a temetés,
Hisz azokat támogatjuk, ahol van már vagy 8 gyerek,
Nem írom le, mert utána sajnos nyakamban a perek,
Hisz erről szól a világ, pedig egyszer azt hittem, hogy jó lesz,
Talán felnőttünk, de a faszom tudja, hogy kinek jó ez...

Refrén:
Talán felnőttünk, talán ennek így kellett lennie,
Előre nem tudjuk kinek, mennyi még a centije,
Csak vágjuk a napokat, foltozzuk, próbáljuk megnyújtani,
Minden rendben lesz, csak ezzel tudjuk magunkat nyugtatni...

Széttépett ideálok, rég széttépett tinilányok,
Az élet nem az a story, amire a mesében vártok,
Kőkemény bassza rátok bármelyik nyitott ajtót,
Amíg számolgatod hó végén a cigire az aprót,
Rávilágítok én haver azokra az apró pontokra,
Ami minden nap rá van írva a cuki kis arcodra,
A külsőre azt mondják, hogy ápol és eltakar,
Csak a szag ami belőled árad eléggé megzavar,
A pénz, a kurvázás meg a kibaszott drogok,
Számotokra ezek sajnos a minden napi dolgok,
Ez az érték, meg szerinted ettől leszel kurva menő,
És elhiszed, hogy még majd a respected is megnő,
Hát szerintem meg csicskák, meg kis kurvák vagytok,
És annyira elvagytok tévedve, hogy a tiszteletre szartok,
Széttépett lelketekért a médiát is teszem felelőssé,
Mert ha nem néznéd a sok szart, talán egyszer fel is nőnél,
Ömlik ki a kultúra a sok értelmetlen műsorból,
Szeretnék ott lenni mikor az élet igazán megcsókol,
Én játszótéren, iskolában, munkában edződtem,
A sok szar nélkül bazd meg én még is felnőttem,
Lehet ezért vagyok másabb mert nem néztem végig,
Ahogy a médiában belülről, az életemet tépik,
Eltévedt, széttépett világ nézeteket látok szemetekben,
Én egy idegennek látszhatok a te életedben,
Idegen is vagyok, de ha csak egyszer sikerül megértened,
El fog jutni az agyadig, miért vannak bennem végletek,
Mert a tekintettem van, hogy úgy érzed fojtogat,
De aki tudja mi van e mögött, az érti a dolgokat,
Hol-ott  a tekintetben vannak az igazi érzelmek,
És mindenki sejti mit rejt a tekintet ha ránézek...

Gyere kicsi kéne szedni egy kis rózsát,
Idővel, de megtalálja minden zsák a foltját,
Hagyjad magad kicsit a rendszerrel utazni,
Én ismeretlen pontokra foglak téged juttatni,
Az elme tág, nem szabad körbe venni ráccsal,
Te most rám bíztad magad és nem cserénél mással,
Mindig alátámasztom, én nem fecsegek üresen,
Most is flashelek, láthatod nyakamban a fülesem,
Az elme csodás, képzeleteinknek semmi sem szab határt,
Kell, hogy legyen mellettünk legalább egy igaz barát,
Az emberek meg furcsák, mindig hoznak valami újat,
És mindig van egy kis kapu, ahova egymás elől bújnak,
Sajnos ilyen világot élünk, nincsenek tiszta gondolatok,
De miért jó egymás alá kavarni, ezen sokat gondolkozok,
Kábel szerelmek, mert ma már ciki egy kézzel írott levél,
Sajnos az ember a hagyományok útjáról a technikára letér,
Elfelejtünk írni, gondolkozni, elfelejtünk tiszták maradni,
Mert mindenki úgy gondolja, hogy a média felé kéne haladni,
Az igaz értékek múlandók, ha már mindent pénzért vesztek,
Mert a tv is ezt nyomja, 0tól-24ig Budapestet nesztek,
Az a fasza, az a menő, ők lettek a rohadt nagy sztárok,
Mert megrendezett helyzetekben kurva nagy a szátok,
Csak egy egyszerű srác vagyok, de tiszta lett az elmém,
Mert születésem óta próbálok járni a saját utam mentén,
Igazából nem vágyok sikerre, nem vágyok a médiába,
Úgy érzem, mindenkinek belül kéne egy szép világ ma,
Az elmém tudja, a szívem érzi, a két kezem pedig akarja,
Hogy elétek táruljon apró életem minden apró darabja,
Ezzel nem keresek pénzt, ebből soha nem is lesz hasznom,
De ha már pár emberen segítek, azt sokkal többre tartom,
Minden nap úgy kelek fel, hogy tiszta marad az elmém,
Tiéd lehet a siker, mert a boldogság már régen az enyém…

Na egy kicsit kiégtem... a mai napon nem mondom azt, hogy szerettem volna, de sikerült félálomba belehallgatnom ebbe az új műsorba... egyszer csak felkaptam a fejem, és kajakra néztem... újabb "kulturális" vírus, melynek a terjedése csak rajtunk múlik... igazából számomra megdöbbentő... és bocsánat, hogy így fejezem ki magam, de a mai trend, hogy nézzük a kemény csávókat, meg az olcsó lányokat... buliba verekednek... tini picsák, kemény fiúkákkal autót lopnak... stb... kiégés... mondják a videó játékokra, hogy agresszivitást váltanak ki az emberekből... ez a műsor meg kúrválkodást, meg vagánykodást... azoknak a szülőknek is gratulálok, akik engedik gyermekeiket ilyen műsorban szerepelni... én se vagyok szent, de ez mi a fasz? bocsánat még egyszer a csúnya fogalmazásért, de sajnos belőlem ezt váltotta ki ez a szar... mer nem tudok rá mást mondani... és ez a legnézettebb sorozat? hát kajakra gratulálok, a sok birka nézi a többi birkát a műsorban, és lemerem fogadni magában azt gondolja, de szeretnék ott lenni köztük... meg de szeretnék én is hírnevet szerezni... hát ha valaki így szeretne hírnevet, ahhoz megint külön gratulálni tudok... tedd szét a lábad, vagy legyél kemény, és hidd el nekem, a sok ostoba fel is fog rád nézni, lesz is hírneved a csicskák között...

G R A T U L Á L O K     R T L     K L U B   !!!!

Szarok rá, hogy rólam ki mit gondol,
Szarok rá, hogy a facen ki hogy tombol,
Szarok a kommentekre, szarok a likekora,
Az élet flashét már az utca régen rám dobta,
Nem kell azt higgyük, hogy rólunk szól minden,
Míg ezt nem mondták, hidd el én is elhittem,
De aztán felnyitották a szemem az öregek,
Minden nap legyen célom reggel mikor fölkelek,
Felejtsd el a múltat öcskös, basszál a világra,
Mindenkinek meg van és meg is lesz a hibája,
De én szarok arra is, a övére meg a tiedre is,
Sajnos akkora az egóm, attól jó pár ember összeesik,
Tudom ez van, és leszarom mit gondolkodok,
Mert ti is tudjátok, hogy igaz értékeket hordozok,
Még ha fáj is bevallani, de nézzél csak tükörbe,
Röhögsz rajtam, ahogy szavakkal trükközve
fejtem meg a világot, miben te csak állsz egy helyben,
Nem kell megszólalnod, vágom mi jár most a fejedben,
És szarok rá, mert úgyse fogod magadtól elmondani,
Azért ráforogsz, ha egyáltalán el fogod ezt olvasni,
Nevettek rajtam milyen mókás ember ez a Dávid,
Azt megnézném, hogy az utamon ki lenne ki végig mászik,
Látod bazd meg, te nem érezted azt amit én már megéltem,
Bennem a gyűlölet, ami miatt nem kell semmitől sem félnem,
Majd egyszer rájöttök, milyen többször is felállni,
Milyen az, amikor a megértésre évekig kell várni,
Milyen az amikor a sebek a hátadon nem gyógyulnak,
Milyen az amikor a barátaid veled szembe fordulnak,
Milyen az amikor érzed, hogy a hátadban a markolat,
Szarok rá, mert a szívem és az akarat összeforrva harcolnak,
Nagy a pofám, de ti csak azt kérditek hogy mire?
Ha valakire lehet számítani, majd én megmondom hogy kire,
Vannak akik felnéznek rám, vannak kik leköpnének,
Hát gyere köpjél, utána egy tangóra majd fölkérlek,
Szarok rá, a büszkeségem lepaktált az arcommal,
A szívem már kezd megbékülni a rajta lévő karcokkal,
Kezd összeforrni a testem a bennem élő lélekkel,
Bocs de lehet félre értesz, de én sose voltam félember,
Voltak gyengébb napjaim mint, ahogy neked is még lesznek,
Mikor a nagybetűs betűi a valóság padlójára tesznek,
Mondtam, hogy nagy az egóm, és ezért van, hogy szarok rá,
A szemetekben milyen ember voltam, amikor majd válok halottá...

Rendezni kell néha a sorokat, rendbe rakni a fejünkben a gondolatokat, szívünkben az érzéseket... vannak olyan időszakok az emberek életében, amikor talán kicsit soknak tűnik a létezés, mint olyan... én most pont egy ilyen időszakomat élem, és ebben az időszakban hozott döntések talán sokkal jobban befolyásolják a jövő alakulását, mint egy normál helyzetben... megmerem-e tenni azt, amire szívem szerint vágynék, vagy végig gondolom józan ésszel az egészet, és majd az alapján döntök... a végeredmény lehet, hogy ugyanaz lesz, csak a hozzá vezető út talán kicsit bonyolultabb... mi emberek, olykor hajlamosak vagyunk túl bonyolítani a dolgokat, de hát ettől szép ez az egész... nincs két egyforma ember, ahogy két egyforma gondolkodás sincs, legfeljebb közel hasonló... az ilyen embereket általában összehozza valamilyen módon a sors, és ebből születnek talán életre szóló barátságok, vagy ha úgy van szerelmek... az ilyen kapcsolatok közé nem állhat sem idő, sem távolság... mindennek eljön a maga ideje egy adott helyen... én hiszek az álmaimban, hiszek abban, hogy el fogom érni amit elterveztem... hiszek abban, hogy amit eddig elértem, azt meg kell becsülnöm, nem sok, de hiszek abban is, hogy meg kell elégedni azzal, amink van... járhatnak emberek éttermekbe otthagyva havonta több tízezer forintokat, de legbelül a szíve mélyén mindenki tisztában vele, hogy az anyu főztje a legfinomabb, és hogy olyan sütit amit a mama süt, olyat senki más nem tud csinálni... hiszek abban is, hogy lehet bárkinek, bármilyen szép barátnője, úgyis mindenkinek az a lány a legszebb akit szeret és mellette van, akinek foghatja a kezét... a belső értékeket ( legyen az pozitív vagy negatív ) nem lehet a külsővel elfedni... nem tudom, hogy de ez nekem valahogy mégis csak sikerül, hisz az utóbbi időben elég sokszor megkapom, hogy pozitívan csalódnak bennem az emberek, azért amilyen ember vagyok... hát pedig ilyen ember vagyok, amilyen... még ha ez nincs is rám írva... vannak álmaim, mint mindenkinek... vannak terveim, mint mindenkinek... talán erőm és önbizalmam nincs ahhoz, hogy belevágjak ezek megvalósításába... igazából senkitől nem félek, csak önmagamtól, és talán ez rosszabb mintha lenne egy konkrét személy akitől "tartok"... talán egy ember van, akinek nem szeretnék semmilyen formában csalódást okozni... egyetlen egy... talán egyszerűbb lenne minden ha belelátnék egy pillanatra a jövőbe... ha a múltra tekintek vissza, rájövök, hogy a sors egy olyan emberrel kovácsolt össze az elmúlt kicsit több mint félévben, akire felnézek, akit bátyámként tisztelek, és akiért bármikor képes lennék tűzbe menni... és tudom, hogy ez így lesz életem végéig... mostanában elég labilis vagyok idegileg, de tudom, hogy van mellettem egy ember aki próbál megfékezni, mielőtt szétütném valami idióta újgazdag anyuci kedvencének az arcát... sajnos olyan időszakot kell most megélnem, amikor elég egy lenéző köcsögnek a tekintete ahhoz, hogy egy pillanat alatt elkapjon a harctéri ideg... igaz, hogy egy senki vagyok az olyan emberek szemében, akik azt nézik mennyi pénz van a tárcámban... ez van, az ilyen embereket mindig is leszartam, az ilyen emberek véleménye sose érdekelt, csak az basz fel, hogy azért nézik le a hozzám hasonló embereket, mert az egész kurva világ az anyagiasságról szól... én az emberi értékeket sokkal jobban előtérbe helyezem, sokkal jobban megbecsülöm... szerintem ezeket a dolgokat kell megbecsülni... ezeket a pillanatokat, amikor a másik arcára azzal csalok mosolyt, amilyen vagyok... ezeket a gondolatokat, amelyeket azzal váltok ki belőled, hogy ezt a pár soromat végig olvastad... és ha úgy érzed, hogy van bennem egy kis darab, amely valamilyen értéket képvisel számodra, arra kérlek csak, hogy azt:

meg kell becsülni...

December 31, estére pezsgő lesz a kézben,
Jön az új év, ettől lesz minden ember készen,
Nem tudom ti mit vártok majd a holnaptól,
Újabb "face to face"-k, meg sok érzelmi karambol,
Ugyan az várható, semmi sem változik,
Csak az évszám végéről a 2-esünk távozik,
Integetek majd ennek a kibaszott évnek,
Újabb útra léptem, melyhez fűznek még remények,
Nem fogadok meg idén sem semmit, mer minek,
Úgy se tudom mit fog kihozni majd belőlem az ideg,
Csak ingerek visznek előre, nincsenek korlátok,
Egyedül váltom meg, ha kell megbaszom a világot,
Valahol ezt várom majd el a 2013-tól,
Mikor a 26-ot töltöm, lesz még ki rám gondol,
Érzéketlenné váltam, mikor jött a világ vége,
Akárkire ránézek, csak azt kérdem hogy ki ez te?
A beatek rángatnak, pumpálják a vért az erembe,
Szavak, melyek futnak szívemből a kezembe,
Sokaknak flasht jelent, sokaknak fájdalmat,
Talán nem érted, de már túl fizettem a számlámat,
Tudom paraszt vagyok, talán ez ami mozgat,
Talán ez ad erőt, hogy igaz értékeket hordjak,
Nem feszül rajtam nadrág, meg nincs kint a mellem,
A sok divat buzi miatt, a sapkám is letettem,
Hátulról úgy nézel ki mintha oldalra néznél,
Így kibaszott kemény vagy, inkább legyél már észnél,
Ezek megmaradnak jövőre is, mit is kéne tenni?
Az ilyen szerencsétleneket fogom darabokra szedni,
Hisz ugyanolyan nap ez is ha felnézel az égre,
Legyen mindenkinek kellemes és boldog az új éve...

Elindultam egy úton... a saját utamon... tudom ezzel a döntéssel fájdalmat fogok okozni embereknek, és már okoztam is... sajnálom... meg kellett hoznom egy döntést, az én döntésemet... az önmegvalósítás és az önfelismerés útjára léptem... olyan dolgokat kell feldolgoznom, melyek a múltamból most köszönnek vissza és még felismerésre várnak... erre nem vagyok, nem voltam felkészülve... nem is vártam, hogy ez valaha elő fog belőlem törni... talán én voltam azaz ember, aki mindig is tisztában volt önmagával, talán emiatt néztek fel rám egy páran, mert mindig is tudtam mit akarok... most, nem... egy dologban vagyok biztos, hogy tovább kell lépnem önmagamon és ezt a lépést egyedül kell megtennem... mert sem önmagamnak nem szeretnék fájdalmat okozni, sem másoknak... okoztam már így is eleget... ebből elég... senki és semmi nem érdekel, senki és semmi nem fog tudni megállítani abban, hogy ezt a dolgot végig vigyem magamban... érzéketlenné váltam... talán a múltamból áradó bánat, gyűlölet, fájdalom ami ezt hozta ki belőlem... ezt érzem, ezt kell tennem... és még egyszer mondom, nagyon sajnálom azokat akiknek ezzel bármilyen formában fájdalmat okoztam, vagy fogok okozni... lassan 26 évesen, muszáj vagyok megtenni ezt a lépést... talán előbb kellett volna... talán előbb tettem volna, ha nem most törnek fel belőlem ezek a dolgok... talán akkor nem okozok ekkora fájdalmat senkinek... sem magamnak... nem kell félteni erős vagyok, fel vagyok készülve ennek a döntésnek a következményeire... biztos lesznek meglepetések út közben, de a végén úgyis mind ugyanoda lyukadunk ki... és egyszer ha visszafogok nézni, remélem, hogy az lesz bennem, hogy igen én meg mertem tenni... igen volt bátorságom hozzá...

igen, elindultam...

Békés Boldog és Örömökben Gazdag Boldog Karácsonyt Kívánok minden Kedves olvasómnak...

1.
Csak egy csepp kávé reggel, meg nikotin,
Hogy én pörögjek nem kell a heroin,
Csak egy csepp a szeretet méz édes bugyrából,
Ha van valakim, kis csaj nem nézlek ki a ruhádból,
Csak egy csepp az őszinteség könyvéből,
Kiszúrom az érzésed a másik ember könnyéből,
Csak egy csepp ami élteti apró növényem,
Nem hittem amit láttam amikor föl néztem,
Csak egy csepp hullott rá kiszáradt szívemre,
Nem magamért kelek fel, nem érted.... ő érte,
Nem vártam, de betörte a kis madár ablakom,
A boldogság megtalált egy megfáradt alkonyon,
Nem hétköznapi érzések futottak át rajtam,
Magukkal ragadtak a pillanatok és én hagytam,
Felemeltek az érzések, meg az a szempár,
Én megmondtam, egyszer valahol egy szebb vár,
Csak egy csepp kellett ami mélyen megérint,
Nem kamu duma, amit a sok kislány elhint,
Csak egy csepp amit kaptam és épp elég,
Leszarok mindent, hogyha foghatom az ő kezét,
Csak egy csepp, mely olykor több a tengernél,
Csak egy csepp, melyet több ezer ember kér.
Hogy ne haljon szomjan, ne száradjon a lelke,
Mennyit jelent egy csepp? fel se fogja az elme,
Nekem sokat, talán többet mint bárki másnak,
Mert van remény, lesz mindig újabb másnap,
Lehet neked is még szebb, még sokkal jobb,
De nem a kirakati bábukból lesznek angyalok,
Én az angyalom keresetem és meg is találtam,
És nem hittem, hogy ott, akkor, abban a formában,
De a váratlan helyzetekben van az igazi gyönyör,
A face az jó, meg fasza... csak túl sok ki ködöl,
Csak egy csepp, és én már nem is keresem,
Mert érzem azt, hogy mi az a szerelem...

Refrén:
Csak egy csepp és te is megint láthatod,
Csak egy csepp és újra életre kell világod,
Csak egy csepp és mindjárt minden színesebb,
Csak egy csepp és rájössz, hogy életed kivel élvezed...

1.
Megállítanám, hidd el ha lehetne,
Az időt, mely szerintem nélkülem is eltelne,
Megállítanám, ha lehetne szívem dobogását,
Nem is keresem elrontott dolgok kifogását,
Megállítanám a percet, amikor rám nézel?
Talán tekinteted fényesebb mint bármely ékszer,
Talán meg is állíthatom bármikor,
Az életünk elszalad, ne várd, hogy majd rád is szól,
Csak integet majd, előtted szál fel a vonatra,
És nem kérdezi meg, hogy beférsz-e a csomagba,
Csak elrohan melletted, mint egy elven kisgyerek,
Emlékszem, most meg csak álmokat kergetek,
Aztán megtörtént a baj, eltört a kedvencem játékom,
Mára kicsit úgy érzem, hogy átléptem az árnyékom,
Már nem látom olyan őszinte, aranyos szemekkel,
Csak azon döbbenek le, egyik-másik, hogy terel,
Jönnek-mennek szét meg össze, aztán úgyis vége,
Amíg létezik háború fogalma, nem lesz sose béke,
Megállítanám, ha tehetném csak egy percre,
Hogy mindenkinek legyen legalább egy mosolygós perce...

Refrén:
Megállnék előtted és megállítanám ha tehetném,
Hogy megláthasd te is azt, mindig van remény,
Észre vennéd nem az számít, hogy mi lehetett volna,
Csak azt hallanád, mintha szíved eszeddel együtt szólna...

2.
Ha tényleg tisztában vagy magaddal,
Akkor talán megérted ez a pár sor mit takar,
Megérted, ha tisztán látod utad merre vezet,
És mellé még kapsz egy őszintén szerető kezet,
Akkor fogd meg, szorítsd és soha el ne engedd,
Nem biztos, hogy az életben jut még ilyen szerep,
Remélem elég lesz csak szimplán szeretni a párodat,
És vele együtt érheted el majd összes álmodat,
Megállítanám, hogy meglesem valóban van ilyen?
Hát sajnos nem sok, pedig már majd nem elhittem,
De tudod van remény, feladni sohasem szabad,
Mert lesz még olyan lány, kitől a szavam is elakad,
Fogtok ti még látni engem vidáman, ez hibátlan,
Jövőképnek nem is rossz, idő kell, hogy kivárjam,
Amit szívem szerint megállítanék, ha tehetném,
Hogy mit is tennék? Most tényleg kezdjem én?
Leülnék és hagynám, hogy a szellő simogasson,
Fák friss illatát szívjam be míg el nem jön az alkony,
Hagynám, hogy hozzám búj és megcsókolj drágám,
Tudom egyszer így lesz, tudom valahol ez vár rám...

Refrén:
Megállnék előtted és megállítanám ha tehetném,
Hogy megláthasd te is azt, mindig van remény,
Észre vennéd nem az számít, hogy mi lehetett volna,
Csak azt hallanád, mintha szíved eszeddel együtt szólna...

1.
Mond meg ki vagyok,
Próbálom összeszedni az összes darabot,
Vajon igaz barát? ki melletted mindenben,
Elég a mese mit még gyerekként elhittem,
Volt pár barátom kit régen szó nélkül
küldtem el, csak megmaradt emlékül,
A dühömet táplálta bennem egy ideig,
Hogy az a lány anno nekik jobban hitt?
Ők tudták tényleg ki vagyok? hát persze,
Hisz velük telt el életem számos perce,
És mégse, mert akkor nem ezt tették volna,
Akkor is belé rúgtak mikor feküdtem a porba,
Ha tudod kérlek, kérlek mond meg ki vagyok,
Tessék segítek, fogd meg a kitépett darabot,
Fogd meg, érezd magadénak valómat,
Nyisd szét vitorlámat, mi hajtja hajómat,
Látod szemem, és tudod mégis ki vagyok?
Vajon tényleg az a helyes amin haladok?
Én tényleg átadom magamat neked,
Csak mond meg mit érzel mikor fogom a kezed,
Mond el mit érzel, ha hozzád ér a bőröm,
Csak én érzem, hogy olyan mint egy börtön?

Refrén:
Mond meg ki vagyok, hisz ha ismersz tudod,
A világban csak én vagyok ki rossz irányba futok?
Értsd meg nem tudom, válaszokat keresek,
Ha tudod, ha ismersz kérlek mond meg...
( mond meg kivagyok... )

2.
Megpróbálom elmondani mit gondolok,
Hogy szerintem ti bennem mit láthattok,
Mint kiderült, amit csinálok az nincsen rám írva,
Hogy néha könnyes szemmel, néha pedig sírva
ülök a gép elé, és írom amit érzek,
Csak ömlenek a szavak, mikor belülről vérzek,
Aztán persze legyintek, mert szarok az egészre,
Már nem érdekel a fájdalomnak azon része,
Mely sebeket hagyott mélyen a hátamon,
Amit nektek mutatok, ez lett, ezt vállalom,
Ezek után, amúgy le is szarom ki vagyok,
Mert egyszer a faszomba itt hagyok
mindent, és nem, semmi nem fog érdekelni,
Mert a hiányomtól senki nem fog térdre esni,
Mond meg ki vagyok, neked fogok hiányozni?
Kiégtem, már nem is nagyon fogok ábrándozni,
Figyelj már, te amúgy tényleg azt hiszed, hogy ismersz?
Az, hogy a beszélgetés végén egy chat ablakra x-szelsz
még kevés, ahhoz amire nekem szükségem lenne,
Ha tudod ki vagyok, csak akkor van értelme...

Refrén:
Mond meg ki vagyok, hisz ha ismersz tudod,
A világban csak én vagyok ki rossz irányba futok?
Értsd meg nem tudom, válaszokat keresek,
Ha tudod, ha ismersz kérlek mond meg...
( mond meg kivagyok... )