1.
Megállítanám, hidd el ha lehetne,
Az időt, mely szerintem nélkülem is eltelne,
Megállítanám, ha lehetne szívem dobogását,
Nem is keresem elrontott dolgok kifogását,
Megállítanám a percet, amikor rám nézel?
Talán tekinteted fényesebb mint bármely ékszer,
Talán meg is állíthatom bármikor,
Az életünk elszalad, ne várd, hogy majd rád is szól,
Csak integet majd, előtted szál fel a vonatra,
És nem kérdezi meg, hogy beférsz-e a csomagba,
Csak elrohan melletted, mint egy elven kisgyerek,
Emlékszem, most meg csak álmokat kergetek,
Aztán megtörtént a baj, eltört a kedvencem játékom,
Mára kicsit úgy érzem, hogy átléptem az árnyékom,
Már nem látom olyan őszinte, aranyos szemekkel,
Csak azon döbbenek le, egyik-másik, hogy terel,
Jönnek-mennek szét meg össze, aztán úgyis vége,
Amíg létezik háború fogalma, nem lesz sose béke,
Megállítanám, ha tehetném csak egy percre,
Hogy mindenkinek legyen legalább egy mosolygós perce...

Refrén:
Megállnék előtted és megállítanám ha tehetném,
Hogy megláthasd te is azt, mindig van remény,
Észre vennéd nem az számít, hogy mi lehetett volna,
Csak azt hallanád, mintha szíved eszeddel együtt szólna...

2.
Ha tényleg tisztában vagy magaddal,
Akkor talán megérted ez a pár sor mit takar,
Megérted, ha tisztán látod utad merre vezet,
És mellé még kapsz egy őszintén szerető kezet,
Akkor fogd meg, szorítsd és soha el ne engedd,
Nem biztos, hogy az életben jut még ilyen szerep,
Remélem elég lesz csak szimplán szeretni a párodat,
És vele együtt érheted el majd összes álmodat,
Megállítanám, hogy meglesem valóban van ilyen?
Hát sajnos nem sok, pedig már majd nem elhittem,
De tudod van remény, feladni sohasem szabad,
Mert lesz még olyan lány, kitől a szavam is elakad,
Fogtok ti még látni engem vidáman, ez hibátlan,
Jövőképnek nem is rossz, idő kell, hogy kivárjam,
Amit szívem szerint megállítanék, ha tehetném,
Hogy mit is tennék? Most tényleg kezdjem én?
Leülnék és hagynám, hogy a szellő simogasson,
Fák friss illatát szívjam be míg el nem jön az alkony,
Hagynám, hogy hozzám búj és megcsókolj drágám,
Tudom egyszer így lesz, tudom valahol ez vár rám...

Refrén:
Megállnék előtted és megállítanám ha tehetném,
Hogy megláthasd te is azt, mindig van remény,
Észre vennéd nem az számít, hogy mi lehetett volna,
Csak azt hallanád, mintha szíved eszeddel együtt szólna...