small

Sok dolgot gondoltam életemben... mindent kimondtam... sok dolgot melyre mások nem is gondolnak soha az életükben... mert őket nem az gyötri, nem az teszi boldoggá, ami engem... nem azok a dolgok fontosak nekik, amik nekem... sok embernek többet ér a hírnév, a pénz szaga, az hogy megfeljenek másoknak... én így nem tudnék élni... inkább írogattom itthon a kis szövegeimet, amin lehet sokan nevetnek... lehet sok embernek tetszene... de én nem vagyok kibékülve ezen a téren önmagammal... és ha valami basza a csőröm nem bírom ki, hogy ne mondjam ki... elismerem nem vagyok tökéletes, nincs jó hangom ahhoz, hogy zenéljek ( ezt páran máshogy látják )...

Próbálom úgy alakítani az életem, hogy én és a barátnőm boldogok legyünk... Engem nem érdekel senki más... lehet bármilyen topmodell, vagy csak egy utca lány... leszarom... nem érdekel... én így vagyok boldog... vele vagyok boldog... és a boldogságomat nem adom el semmi pénzért... senkiért... és ugyanígy vagyok a személyiség kérdésével... nem fogok senki kedvéért változtatni önmagamon... nem érdekel ha újból és újból megkapom, hogy bunkó vagyok... egyszerűen leszarom... csak az a gáz, hogy az őszinteség és bunkóság nem egyenlő egymással, ezzel jó ha tisztába van mindenki... réggebben is volt rá példa, hogy én csak kimondtam amit gondolok... abban a pillanatban én lettem a bunkó... utána meg mikor elgondolkozott rajta az illető... rájött, hogy nem is én voltam a bunkó, hanem ő... na erről ennyit... nekem senki ne mondjon olyat, amit később átgondolva megbánhat... és utána meg jön a hátsó fertájam csöpögös nyalogatása... hát ebből meg nem kérek... nem akarom, hogy ez legyen... pusztán azt akarom kérni, hogy csak egyszerűen legyetek már egy kicsit őszinték egymással szemben emberek... amit elvárnak tőlem, azt én is elvárom tőletek... én nem felejtek, egyszer mutasd meg a kezedben a royal flush-t... többet nekem nem fogod... egy élet, egy esély...

Mit takar? vagy mit akar? hát, hogy mit takarok önmagamban... vannak nekem is fájó pontjaim, kaptam én is pofonokat az élettől, amelyekről nem szívesen beszélek... voltam én is, úgy elítélve, hogy nem tehettem semmit... nem is tehettem semmiről... semmit nem utálok annál jobban, amikor úgy ítélnek meg emberek, hogy nem is tudják ki vagyok... na meg amikor hülyének néznek... és, hogy mit akarok... egyszerűen élni... élni együtt a barátnőmmel... boldogan... semmi mást nem akarok... ennyi az összes vágyam... nem éredekel semmi más... csak ő meg én... ahogy azt a "döntés"-ben leírtam, én nem tudom őt itt hagyni... nem is akarom... már attól kiráz a hideg, ha csak arra gondolok, hogy mi lesz, ha nem találkozok vele holnap ( ilyen nap még nem volt 5 hónap alatt )... nem is nagyon szeretném megtudni mi lenne akkor... nekem ő az életem... lehet viccesnek tűnik, lehet azt mondod, hogy persze-persze, csak mondja... hát aki ezt gondolja, annak majd én megmondom... nem szégyen felvállalni azt, amit érzel, amit gondolsz... pont erről írtam idáig ha figyeltél... csak gondolkozz... ha nem megy... csak görgess fentebb... majd meglátod... ha meg nem adja, akkor mit keresel ezen az oldalon?

"...Hát ennyi amit akarok, és amit senki elől el nem takarok... Ha tetszik, ha nem, írd meg nyugodtan, én még maradok..." by: Small