Emberi sor(s)ok, ebben az embertelen világban, melyek az én tollam nyomán látták meg a napvilágot... Annak idején úgy gondoltam, hogy milyen egyszerű is az élet... reggel felkelek... apu elvisz az oviba... és délután haza visz... semmit nem kellett tennem, csak játszanom... de most így közelítve a 21 felé, rájövök szépen lassan, hogy ez nem olyan egyszerű, mint az oviban... emberek... emberi sorsok... vagy emberi sorok... teljesen lényegtelen, de mégis ez a leglényegesebb... hogy mit gondolok... mit érzek... és igen... be kell vallani, néha olyan emberekben kell csalódnom, akitől soha se vártam... akiről soha se gondoltam, hogy miket képes megtenni... nem csak a keretet kellett volna látnom, hanem magát a képet... de hát ez van, mindig jobbat vár az ember... de menni kell... menni tovább... nem szabad ilyen apró dolgokon leakadnom... hát megyek tovább...
⌊ KOMMENTEK ⌉