1.
Az idő kicsit elszalad 87 óta,
Mégis a fülembe szaladgál ugyanaz a nóta,
A hip-hop ami talán örökre magával ragadott,
Megígérem neked örökre veled maradok,
Emlékszem mikor először hallottam a Dózist,
Játszótéren üldögélve meguntam a bort is,
Nem gondoltam, hogy ennyire megfog majd a műfaj,
Csak sajnos manapság túl sok lett már a műraj,
Túl sok lett a divat sapka, túl sok nekem a bőnadrág,
Régen másképp ment, és te szerintem föladnád
Ha anyu nem kísérne mindenhova teli pénztárcával,
Az én időmbe nem néztek ki senkit ócska márkával,
Az volt amit letettünk, nem csak a pénz számított,
Próbálom, de nehéz megszokni ezt a mai világot,
Teli szatyorral a shopokból jönnek ki a kis srácok.
És az fb-n posztolják, hogy éppen ki, mit látott,
Mi, régen annak örültünk ha csörgött a kaputelefon,
Nem egész nap fent lógtunk a geci facebookon,
Ne értsétek félre, én is valahol hasznosnak találom,
Csak nem hagyom az élet mellettem elsétáljon,
Ez a rohadt technika szippantja magába a népet,
Én is áldozata lettem ennek, amit ma úgy hívnak, hogy élet...
Refrén:
Talán felnőttünk, talán ennek így kellett lennie,
Előre nem tudjuk kinek, mennyi még a centije,
Csak vágjuk a napokat, foltozzuk, próbáljuk megnyújtani,
Minden rendben lesz, csak ezzel tudjuk magunkat nyugtatni...
2.
Visszanézve minden fénykép fekete és fehér,
Az én koromba még 20 forint volt 1 kg kenyér,
Én még 200 forintét vettem egy doboz szofit,
És ma már olyan kurva sincs aki 200ért épp szopik,
Ti meg taknyos picsák, nektek a barbi volt a játék,
Ma meg barbiként keresitek, a gatyában mi az ajándék,
Kicsit kiégés, hogy régen mennyire más volt az érték,
Régen a tiszteletet, nem iphone-okba mérték,
Egy kicsit sajnálom azt, amerre halad ez a világ,
És már előre sajnálom, a mi korunknak a fiát,
A feszültség és a harag jelenti manapság a jelent,
Mert ha csúnyán nézel a másikra egyből fel is jelent,
Mindenki annyira vágja, hogy mik lettek a jogai,
Csak akkor fogsz pislogni, ha az élet veri ki a fogaid,
Jogállam, meg EU, meg ez a köcsög parlament,
Nem veszitek észre mennyi ember élete gallyra ment,
Szartok rá, hogy egyre mélyebb lesz az a repedés,
A rétegek között, születés helyett egyre több lesz már a temetés,
Hisz azokat támogatjuk, ahol van már vagy 8 gyerek,
Nem írom le, mert utána sajnos nyakamban a perek,
Hisz erről szól a világ, pedig egyszer azt hittem, hogy jó lesz,
Talán felnőttünk, de a faszom tudja, hogy kinek jó ez...
Refrén:
Talán felnőttünk, talán ennek így kellett lennie,
Előre nem tudjuk kinek, mennyi még a centije,
Csak vágjuk a napokat, foltozzuk, próbáljuk megnyújtani,
Minden rendben lesz, csak ezzel tudjuk magunkat nyugtatni...
⌊ KOMMENTEK ⌉