Valakiknek adok bizalmat és valakik nekem is adnak... és ez azaz érzés, amit csak az tud elvenni aki adja... nem mások befolyása dönt abban, hogy kiben bízok meg és kiben nem... A mai vagy inkább tegnapi napon történt meg ténylegesen ( előtte már ezt éreztem ) az a dolog, hogy egy olyan ember vesztette el a bizalmamat aki 4 éve barátomnak vallja magát... de nem az én hibám úgy érzem, hogy ez így alakult... az ő hibája... nem én alakítottam úgy a dolgaimat, hogy bizalomnak apró-pici hiánya is felmerüljön... most már nincs is miről beszélnünk... elég csúnyán kivégeztük ezt a barátságot... én egy szóval se mondtam, hogy hátba támadtál, csak nem volt pofád megmondani a szemembe... ennyi...
A bizalom a mozgatórugója mindennek, amit ha nem olajozunk meg időnként akkor elkopik... mozgatórugója egy szerelemnek, egy barátságnak, egy szóval megfogalmazva az életnek... én megbízok a szerelmemben, és megbízok a barátomban, barátokban is... nem kell ezeket a dolgokat túl részletezni... valakiben vagy megbízok, vagy nem... ennyiről szól...
⌊ KOMMENTEK ⌉