1.
Én tehetséget és kitartást kaptam istentől,
Nem gyerekkoroban húztam ki egy kinderből,
Én ezzel születtem, így varázsolt az élet,
Kértem szüleimtől, de nem kaptam mellé mézet,
Csak a négybetűs szót tették rám, hogy utca,
Srácokkal együtt milyénk volt mindenki cucca,
Minden közös volt, minden közös folt amit alám tolt,
Pár barát elveszett, pár meg rosszkor rosszat szólt,
Nem tekingetek hátra, előre bambulok, előre nézek,
Meg jellenek még előttem sokat mondó képek,
Amit vagy benézek, vagy álmomban képzelem,
Mindenem amim van, köszönöm neked kétkezem,
Magamnak köszönhetem, mert én nem kaptam semmit,
Míg más milliókkal a zsebben mellettem kezd itt,
Neked ez tetszik, kicsit feléd billent a mérleg,
Mert neked anyád alád tette, nálad ez a lényeg,
Magamnak köszönhetek minden jót és rosszat is,
Ha valamit el is kúrtam, azt hiszed bosszant is?
Elárulom neked soha semmit nem fogok megbánni,
Ha tetszik maradj, ha nem odébb lehet állni...

Refrén:
Egy kis ösztönző beszéd, nyisd már ki szemed,
Sajnos a divatlapok felé halad az egész nemzet,
A sajtó, meg a tv ad az élethez napi tippeket,
Nekem amit benne látok, én ettől kapok ihletet...

2.
Visszagondolva látok jókat és rosszakat,
Láttam mi volt amin álmain elbotlottak,
Láttom felétek a verda a lóvé meg csajok,
Tudod én az ilyen formákra nagyba szarok,
Kis ösztönző, 30 évesen te is rá fogsz jönni,
Meg én is, hogy merre fog országunk ki kötni,
Ha rajtatok múlik, leszurkálnak egy kocsmában,
Sajnos ezt látom a 21. századi magyar morálban,
Életek mennek tönkre a szemünk előtt emberek,
És akik tehetnének értük, pont azok nem tesznek,
Ti ültök széketekben a parlament melegében,
Nálunk lassan fűtés se lesz, ez itt a szégyen,
Mosolyogva nyilatkoztok bármelyik napilapban,
Én meg örömömet lelem egy 100 forintos fagyiban,
Klippek klippek hátán, megasztárok, celebek a tvben,
Nektek csak annyit üzenek, hogy őszinte részvétem,
Megformált személyiségek, kialakított külsők,
Vagány verdákon, vagány csillogó küllök,
Én meg szakadt gatyában, lyukas cipőben csinálom,
Meg látjátok majd, megvalósítom minden álmom...

Refrén:
Egy kis ösztönző beszéd, nyisd már ki szemed,
Sajnos a divatlapok felé halad az egész nemzet,
A sajtó, meg a tv ad az élethez napi tippeket,
Nekem amit benne látok, én ettől kapok ihletet...

u.i.: ...még semmit nem tettem le az asztalra... de engem a zene éltet... el jön az idő...