Elindultam egy úton... a saját utamon... tudom ezzel a döntéssel fájdalmat fogok okozni embereknek, és már okoztam is... sajnálom... meg kellett hoznom egy döntést, az én döntésemet... az önmegvalósítás és az önfelismerés útjára léptem... olyan dolgokat kell feldolgoznom, melyek a múltamból most köszönnek vissza és még felismerésre várnak... erre nem vagyok, nem voltam felkészülve... nem is vártam, hogy ez valaha elő fog belőlem törni... talán én voltam azaz ember, aki mindig is tisztában volt önmagával, talán emiatt néztek fel rám egy páran, mert mindig is tudtam mit akarok... most, nem... egy dologban vagyok biztos, hogy tovább kell lépnem önmagamon és ezt a lépést egyedül kell megtennem... mert sem önmagamnak nem szeretnék fájdalmat okozni, sem másoknak... okoztam már így is eleget... ebből elég... senki és semmi nem érdekel, senki és semmi nem fog tudni megállítani abban, hogy ezt a dolgot végig vigyem magamban... érzéketlenné váltam... talán a múltamból áradó bánat, gyűlölet, fájdalom ami ezt hozta ki belőlem... ezt érzem, ezt kell tennem... és még egyszer mondom, nagyon sajnálom azokat akiknek ezzel bármilyen formában fájdalmat okoztam, vagy fogok okozni... lassan 26 évesen, muszáj vagyok megtenni ezt a lépést... talán előbb kellett volna... talán előbb tettem volna, ha nem most törnek fel belőlem ezek a dolgok... talán akkor nem okozok ekkora fájdalmat senkinek... sem magamnak... nem kell félteni erős vagyok, fel vagyok készülve ennek a döntésnek a következményeire... biztos lesznek meglepetések út közben, de a végén úgyis mind ugyanoda lyukadunk ki... és egyszer ha visszafogok nézni, remélem, hogy az lesz bennem, hogy igen én meg mertem tenni... igen volt bátorságom hozzá...
igen, elindultam...
⌊ KOMMENTEK ⌉