Tudom, hogy mindenkinek az életében van egy olyan valaki... tudom... nekem is van... neked is... mindenkinek... akiért képes vagy bármit megtenni... bármit feladni... kivéve önmagadat... azért mondom azt, hogy kivéve önmagadat... mert önmagát senki ne adja fel másért... mert akkor már nem önmaga lesz... nem azaz ember akibe a másik beleszeretett... szerintem... mindenkinek meg van a szempárja... amit keres... kutat... és egyszer megtalálja... és ha két szempár egymásra talál... egyfolytában fogja egymást keresni... csak kereseni... és csak keresni... és tudom idővel meg is fogják egymást találni... mert néha elég csak egy apró közös pillantás... lehet apró a pillantás... de amit takar... az annál sokkal nagyobb dolog... sokkal boldogabb... és persze egy úton elindulni amit választ magának az ember... elég nehéz... talán még nehezebb rajta végig menni... de végig kell... mert szívből húz az érzés előre... csak előre... és csak előre... csak szívből... a legfurcsább talán az egész dologban, hogy nem tudom hol az út vége... de lehet nem is érdekel hol a vége... elmondom, hogy miért nem érdekel... mert ha valaki elindult felém a végéről... akkor majd félúton talán találkozunk... vagyis találkoztunk egy ponton... és ezen a ponton szeretnék én megállni... veled... együtt... és csak leülni egy padra... megölelni... és csak nézni ahogy mosolyogsz, vagy éppen sírsz... csak nézni ahogy boldog vagy... vagy éppen szomorú... de nekem az is elég, hogyha láthatom, érezhetem, ahogy csak lélegzel... de néha megmarkol a valóság felülről és felránt... hogy vannak dolgok amiket nem szabad megtennem... mert nem szabad... de ő is tudja, hogy nem szabad... mert nem szabad... és mégis megtettük... csak gondoljatok bele a következő helyzetbe... amikor valakitől bucsút veszel... és megöleled... de közbe magadba csak azt hajtogatod, hogy nem szabad... nem szabad... nem szabad... és egy kicsit elengeded... ránézzel és azt látod a szemében, amit én akkor láttam... ő tudja, hogy te akarod... de nem szabad... te is tudod, hogy ő is akarja... de nem szabad... de ha mindketten akarjuk... akkor nehogy már ne legyen szabad... és megtörténik az a csók amire már oly régóta vártál... várt... vártatok... hát ezt az érzést szerintem nem kell részletezni... bár nem lehetsz az enyém... de nekem ez a csók elég sok mindent elárult... és azóta a perc óta nem nagyon érdekel semmi... mert mindig csak arra gondolok... hogy istenem, de jó érzés volt... mit nem adnék ha mégegyszer megtörténe... legszívesebben mindig visszatekerném oda életem perceit... de sajnos nem tudom... de a boldogságomat már megtaláltam... megtaláltam az életemben az a lányt... végre azt a lányt... Téged... aki úgy, ahogy van... minden porcikájában... minden mozdulatában... minden gesztusában... minden érzésében... mindenében megfog... és nekem ennél több nem kell... nekem nincs szükségem másra...

rád vágyom...