small

Feladtam... vagy csak jól mérem be a lényeget... még nem tudtam magamba se eldönteni igazából, hogy melyik megfogalmazás jellemezné pontosan a helyzetemet... de egy biztos, besokaltam az élettől egy kicsit... mind a munkában... mind a munkán kivűli kis világban... munkatársam tegnap…

Talán egyszer én is... talán egy napon engem is megtalál... talán egyszer elér engem is... talán egyszer én is eltűnök... de amíg itt vagyok... a tűz éltet... a tűz... ami bennem él... és igen vannak olyan napok amikor mások úgy látják, hogy talán tényleg nem vagyok boldog...…

Tudom, hogy mindenkinek az életében van egy olyan valaki... tudom... nekem is van... neked is... mindenkinek... akiért képes vagy bármit megtenni... bármit feladni... kivéve önmagadat... azért mondom azt, hogy kivéve önmagadat... mert önmagát senki ne adja fel másért... mert akkor…

A legnagyobb... amikor csak meglátom... amikor csak hallom a hangját... amikor csak látom mosolyogni... amikor csak érzem, hogy Ő van... igazából elmondani nem is lehet... ezt érezni kell... és ezért vagyok boldog... mert én érzem... maga az érzés, hogy Ő van nekem... a legnagyobb…