small

Mentha feat. Minimal Project - Szégyen IFS - Utcacsendélet   Repubilc - Kirugjuk magunk alól...    Republic - Ég és föld között   Republic - Szeretni valakit valamiért   Republic - Ha mégegyszer láthatnám   Charlie - Az légy aki vagy…

Nem hittem volna... kajakra mondom, hogy nem hittem volna... megtalált azaz érzés amire már oly régóta vágyom... és ezt Neked köszönhetem... és nagyon boldog vagyok... és tudom még nagyon az eljén vagyunk, de én bízok magunkban... te megmutattad nekem azt, hogy lehet valakit tényleg…

Ezt a számot küldeném mindazoknak, akik próbálnak bekóstolgatni... vagy próbálnak alámásni... vagy már eddig is alámástak... nem lesz kegyelem...nem ismerek kegyelmet...

Vannak itt problémák... megint ellentmondásos kommentek hadai... fikázás után sajnálkozás... leugatás után megbánás... hát hogy vannak ezek a dolgok? ... csak az a gond, hogy tudjátok, ha én meghozok egy választást, amellett kiállok ám... nagy paraszt vagyok, hogy nem bánok meg…

Hát mindenek meg lett az eredménye... a munkámnak az lett az eredménye, hogy ki lettem rúgva... ki lettem rúgva egy olyan helyről, ahol szinte én fektettem le az alapokat egy pár ember segítségével... és ennyibe becsülték minden munkámat... a sok plusz órámat, a sok belefektett…

Minden egyes nap új emberként ébredek... minden olyan 1987 nyarán kezdődhetett, amikor megszülettem... akkor még Józsán laktunk... emlékszem amikor apukám elvitt reggelente az oviba hozzáteszem nem kellett messzire mennünk, az ovi az utca végén volt... aztán teltek múltak az…

Hát nem nagyon van időm mostanába semmire, ezért nem nagyon vagyok aktív blog téren... nyomom a melót reggeltől estig... nah meg a bulik is kiveszik az erőmet... kicsit sok mostanában az élet... de még bírom... elnézést kérek azoktól, akiket mostanába kicsit hanyagolok, tehát…

Jó úton haladok, hogy mifelé még nem tudom... de jól elvagyok... dolgozgatok, éldegélek, streetelgetek... én meg a kis mp3-mam... elvagyunk... és igazából a zene az amiben megtalálom a nyugalmamat... könnyedebben veszem így a napokat... csak sodródom az árral, aztán majd meglátom,…

Feladtam... vagy csak jól mérem be a lényeget... még nem tudtam magamba se eldönteni igazából, hogy melyik megfogalmazás jellemezné pontosan a helyzetemet... de egy biztos, besokaltam az élettől egy kicsit... mind a munkában... mind a munkán kivűli kis világban... munkatársam tegnap…

Talán egyszer én is... talán egy napon engem is megtalál... talán egyszer elér engem is... talán egyszer én is eltűnök... de amíg itt vagyok... a tűz éltet... a tűz... ami bennem él... és igen vannak olyan napok amikor mások úgy látják, hogy talán tényleg nem vagyok boldog...…

Tudom, hogy mindenkinek az életében van egy olyan valaki... tudom... nekem is van... neked is... mindenkinek... akiért képes vagy bármit megtenni... bármit feladni... kivéve önmagadat... azért mondom azt, hogy kivéve önmagadat... mert önmagát senki ne adja fel másért... mert akkor…

A legnagyobb... amikor csak meglátom... amikor csak hallom a hangját... amikor csak látom mosolyogni... amikor csak érzem, hogy Ő van... igazából elmondani nem is lehet... ezt érezni kell... és ezért vagyok boldog... mert én érzem... maga az érzés, hogy Ő van nekem... a legnagyobb…

Nem csak a másnaposság súlya nyom... nem csak emiatt fáj a fejem... tegnap este... tegnap este jobb lett volna mindenkinek esküszöm, ha itthon maradtam volna... akkor talán nem rontottam volna el mások kedvét... nem raboltam volna az idejüket azzal, hogy engem keresnek... engem próbálnak…