1.
Ez egy igazi toll van a kezemben,
Igazi vér folyik itt belül az erekben,
Valódi szavakat lövök ki a fegyverből,
Kereszttűzben vagyok, látom a szemedből,
Valódi játékok, valódi ászokkal a kezemben,
Nem babra megy, valódi vér folyik az eremben,
Álcázott arcokat látok, mikor felétek fordulok,
Kamu mesékkel oltasz, az ilyenekre mozdulok,
Az ilyen embert semmibe nézem, nesze itt 1 forint,
Kemények srácok vagytok, meg egy 50centet koppint,
Vicces ez a valódi játék leírása, itt nincs szabály,
Úgy öltöztök, mint egy divatlapban megírt szabvány,
Elég meleg a helyzet, most akkor ki a nő és ki férfi,
Ki azaz ember, aki tényleg az életet valódinak nézi,
Ez nem színház, hiába mondta valamikor Shakespeare,
Itt oka van annak, hogy valaki valakiért miért sír,
Én magamért nem másért létezek, önző vagyok tudom,
Az érzést mikor más miatt szopok már kurvára unom,
Én kapok a gyomromba, mert másnak nagy a pofája,
Bőven elég, egy ember miatt rossz társaságom morálja,
Magamnak megfelelek, neked tudom nem is tetszek,
Te nagy ember alakért, én inkább a barátokért teszek,
Nem nézlek semmibe, szememben egyenlő vagy nullával,
Én se vagyok még egy se, nem mint Picasso Mona Lisával,
Mindenki ismer valódi játékokat, akár az orosz rulettet,
Agyam tekervényei tíz sör után a valósággal küzdenek…
Refrén:
Valódi játékok, valódi ember képek, valódi vélemények,
Melyek megértés és meghallgatás nélkül szart se érnek,
Szerintem megszegtem a szabályt, valami rosszat tettem,
Nem kellett büntetés, így is a játékokban utolsó lettem,
Csak egy sörös üveg és én kullogtunk hátul mi így ketten,
Az életem szabályzatát szerintem jobb ha el se kezdem…
2.
Átlagos mégis valóságos, vagy valósággal átlagos,
Sok gyerek száj sír, hogy apu megint másnapos,
Anyukák kiabálnak gyerekkel, pedig nem tehetnek róla,
Nem ők a hibásak, hogy nincs pénz lemenni a boltba,
A father eliszik mindent, haza megy piff-puff pofonok,
Nincs közöm hozzá, de ezeken a sorsokon már zokogok,
Sajnos ilyen esetek is vannak és egyre gyakoribbak,
Látom gondolkozol, talán van értelme a soraimnak,
Talán ez is csak egy játék a szavak műfüves pályáján,
Talán észre vettétek, nincsenek milliók az emberek számláján,
Ez is probléma szerintem, nem indulunk tiszta lappal,
Minden azon múlik milyen családban virrad rád a nappal,
Apró részletek melyek majd meghatározzák egyéned,
Apró dolgokon múlik az is, hogy az utcán ki a keményebb,
Lehet tele vagy pénzzel, mégis igaz barátaid nincsenek,
Csóró vagyok, mégis boldog, én ezt tartom a kincsemnek,
Csak kétszáz forinttal megyek le az utcára a haverokhoz,
Beszélgetünk, elvagyunk ez nekem boldogságot okoz,
Valódi játék ez az élet nagy útvesztője felé haladva,
Tiszta látásmód rabja lettem, a hip-hop nekem adta,
És még kaptam mellé sok kitartó barátot, egy életet,
Melyben végre jól érzem magam, ami egy múltat eléget,
Szembesülnöm kellett vele, hogy nincs minden rendben,
Szemben álltam magammal, sikerült is meglelni a helyem,
Sok jó ember kis helyen is elfér, sok nézet sajnos eltér,
Szabadságot jelent Debrecen szívében első emeleti erkély,
Esküszöm magamra, én nem hiszek Istenben, ez lehet fura,
Régebben se hittem, lehet ezért lett a sorsom ilyen durva,
Egy vidám vasárnappal meg lehet etetni a népet, de tényleg,
Szerintem rajtuk, szerintük meg rajtam van a piszkos bélyeg…
Refrén:
Valódi játékok, valódi ember képek, valódi vélemények,
Melyek megértés és meghallgatás nélkül szart se érnek,
Szerintem megszegtem a szabályt, valami rosszat tettem,
Nem kellett büntetés, így is a játékokban utolsó lettem,
Csak egy sörös üveg és én kullogtunk hátul mi így ketten,
Az életem szabályzatát szerintem jobb ha el se kezdem…
3.
Emberek vagy állatok, jól tették fel anno a kérdést,
Szerintem állatok, aki ismeri a hip-hop-ot, ismeri az érzést,
Minket követnek a kékek az utcán, még más bankot rabol,
Valaki graffel, valaki szövegel próbálja a stílust kihúzni a szarból,
Ez annyira valódi, lassan lehet már én is elhiszem,
Lehet jobb lett volna otthon maradni és játszani a tetriszen,
Lehet 12 évesen nem kellett volna az utcán bandázni,
Nem bántam meg semmit, hiába próbáltak sokan alám aknázni,
Most sokkal jobban érzem magam, mintha egy egyetemen ülnék,
Hallgatnám a tanár, hogy tolja rám az észt, hát én megörülnék,
Én inkább kiülök a Thez és legurítok Szabi barátommal 2 sört,
Talán 13 voltam mikor bennem az álomvilág képe összetört,
Próbálom megérteni az élet szabályait, átlépni a határait,
Egyszer szeretném meglátni a valóság és az álom arányit,
Hogy abból, amit megálmodok mennyi valódi, mennyi teljesül,
A játékban a valóság arányszáma az álomkép felé elferdül,
Szerelem, barátság én ezt mindet megálmodtam gyerek fejjel,
A barátság létrejött, most már tudom mit tegyek a szívemmel,
Most érzem ki vagyok, érzem ki az a lány aki most még szeret,
Amúgy meg tudom szeretni valakit egy életen át nem is lehet,
Én mégis megpróbálom, én mégis ezt az érzést tesztelem,,
Pár körből kimaradva, már az elején tudtam vesztettem,
Évekig könyörögtem az élethez, csak dobjak egyszer kérlek,
Amíg az emberek játszanak, én a közönség soraiból nézek,
Belestem már jó pár lányba, volt szívemnek rengeteg csatája,
Négy hónapja álmomba adtam mindenem egy lány karjába,
Most boldog vagyok, miközben a játék rám bámul az asztaltól,
Egy részeges estémen véresen kellett fel kelnem az aszfaltról,
Az érzések fájnak, valamelyik fizikálisan, még mások lelkileg,
Melyik rosszabb, dönts el, a megoldást nem mondom el senkinek…
Refrén:
Valódi játékok, valódi ember képek, valódi vélemények,
Melyek megértés és meghallgatás nélkül szart se érnek,
Szerintem megszegtem a szabályt, valami rosszat tettem,
Nem kellett büntetés, így is a játékokban utolsó lettem,
Csak egy sörös üveg és én kullogtunk hátul mi így ketten,
Az életem szabályzatát szerintem jobb ha el se kezdem…
⌊ KOMMENTEK ⌉