small

Rendezni kell néha a sorokat, rendbe rakni a fejünkben a gondolatokat, szívünkben az érzéseket... vannak olyan időszakok az emberek életében, amikor talán kicsit soknak tűnik a létezés, mint olyan... én most pont egy ilyen időszakomat élem, és ebben az időszakban hozott döntések talán sokkal jobban befolyásolják a jövő alakulását, mint egy normál helyzetben... megmerem-e tenni azt, amire szívem szerint vágynék, vagy végig gondolom józan ésszel az egészet, és majd az alapján döntök... a végeredmény lehet, hogy ugyanaz lesz, csak a hozzá vezető út talán kicsit bonyolultabb... mi emberek, olykor hajlamosak vagyunk túl bonyolítani a dolgokat, de hát ettől szép ez az egész... nincs két egyforma ember, ahogy két egyforma gondolkodás sincs, legfeljebb közel hasonló... az ilyen embereket általában összehozza valamilyen módon a sors, és ebből születnek talán életre szóló barátságok, vagy ha úgy van szerelmek... az ilyen kapcsolatok közé nem állhat sem idő, sem távolság... mindennek eljön a maga ideje egy adott helyen... én hiszek az álmaimban, hiszek abban, hogy el fogom érni amit elterveztem... hiszek abban, hogy amit eddig elértem, azt meg kell becsülnöm, nem sok, de hiszek abban is, hogy meg kell elégedni azzal, amink van... járhatnak emberek éttermekbe otthagyva havonta több tízezer forintokat, de legbelül a szíve mélyén mindenki tisztában vele, hogy az anyu főztje a legfinomabb, és hogy olyan sütit amit a mama süt, olyat senki más nem tud csinálni... hiszek abban is, hogy lehet bárkinek, bármilyen szép barátnője, úgyis mindenkinek az a lány a legszebb akit szeret és mellette van, akinek foghatja a kezét... a belső értékeket ( legyen az pozitív vagy negatív ) nem lehet a külsővel elfedni... nem tudom, hogy de ez nekem valahogy mégis csak sikerül, hisz az utóbbi időben elég sokszor megkapom, hogy pozitívan csalódnak bennem az emberek, azért amilyen ember vagyok... hát pedig ilyen ember vagyok, amilyen... még ha ez nincs is rám írva... vannak álmaim, mint mindenkinek... vannak terveim, mint mindenkinek... talán erőm és önbizalmam nincs ahhoz, hogy belevágjak ezek megvalósításába... igazából senkitől nem félek, csak önmagamtól, és talán ez rosszabb mintha lenne egy konkrét személy akitől "tartok"... talán egy ember van, akinek nem szeretnék semmilyen formában csalódást okozni... egyetlen egy... talán egyszerűbb lenne minden ha belelátnék egy pillanatra a jövőbe... ha a múltra tekintek vissza, rájövök, hogy a sors egy olyan emberrel kovácsolt össze az elmúlt kicsit több mint félévben, akire felnézek, akit bátyámként tisztelek, és akiért bármikor képes lennék tűzbe menni... és tudom, hogy ez így lesz életem végéig... mostanában elég labilis vagyok idegileg, de tudom, hogy van mellettem egy ember aki próbál megfékezni, mielőtt szétütném valami idióta újgazdag anyuci kedvencének az arcát... sajnos olyan időszakot kell most megélnem, amikor elég egy lenéző köcsögnek a tekintete ahhoz, hogy egy pillanat alatt elkapjon a harctéri ideg... igaz, hogy egy senki vagyok az olyan emberek szemében, akik azt nézik mennyi pénz van a tárcámban... ez van, az ilyen embereket mindig is leszartam, az ilyen emberek véleménye sose érdekelt, csak az basz fel, hogy azért nézik le a hozzám hasonló embereket, mert az egész kurva világ az anyagiasságról szól... én az emberi értékeket sokkal jobban előtérbe helyezem, sokkal jobban megbecsülöm... szerintem ezeket a dolgokat kell megbecsülni... ezeket a pillanatokat, amikor a másik arcára azzal csalok mosolyt, amilyen vagyok... ezeket a gondolatokat, amelyeket azzal váltok ki belőled, hogy ezt a pár soromat végig olvastad... és ha úgy érzed, hogy van bennem egy kis darab, amely valamilyen értéket képvisel számodra, arra kérlek csak, hogy azt:

meg kell becsülni...