small

Zajlik az élet mostanában... szakítottam barátnőmmel... most kicsit élvezem az egyedül létet... a munkahelyen is pörögnek a dolgok... a legjobb barátomat se tekinthetem már a legjobb barátomnak... sőt még havernak se... elmondhatom magamról, hogy elbasztam magam melől azokat az emberek akik szerettek... persze ez nem teljesen így van... mert maradtak még mellettem jó páran... és lehet, hogy őket tényleg én martam el magam melől, de ennek így kellett lennie... azóta kicsit másképp élek... kicsit felszabadultabb vagyok... kicsit másabb... kicsit olyan vagyok mit régen... el vagyok ahogy azt Kriszty mondta a kis szaros sárga biciklimmel... ez van... ilyen vagyok... Small és a kis sárga biciklije... minden összegezve, vannak még emberek akikért ezért vannak mellettem, ezért szeretnek... néha bunkó, néha paraszt... igen Szaby ez így van... lehet tényleg undorító volt amit műveltem... lehet, de nem érzem undorítónak... csupán arról van szó, hogy amit már úgy érzek, hogy nem működne... azt nem erőltettem... igen, vannak elveim is... szerintem mindekinek vannak... azt is elmondtam, hogy miért nem álltam eléd Szaby... semmi értelme nem lett volna... sok olyan dolog lett megint a fejemhez vágva, ami kicsit erős... nem fogok kitörölni egy kommentet se... az irogatok be amit akartok... úgy aláztok meg az olvasók előtt, ahogy jól esik... lehet szitkozódni, lehet csicskázni... nem nagyon érdekel amúgy... attól, hogy itt osztotok le nyilvánosan... nem leszek se több, se kevesebb...

Mostanába sodródom az árral egy kicsit... hagyom, hogy a szél lengesse az ágakat... majd dob valamit a gép nekem is... megint kaptam az élettől amúgy egy képet... kicsit úgy érzem, hogy egy olyan ember forgatja a hátamba a kése nyelét, akitől kicsit fairplayt vártam... na de mindegy... majd lesz valami... viszont olyan emberekre is találtam az utóbbi pár hónapban, akikért nyugodt szívvel ki mondom, hogy tűzbe tenném a kezem... belecsöppentem egy olyan közösségbe, amibe jól érzem magam... egy olyan maroknyi csapat alakult ki, akik egymásért, nem egymás ellen csinálják a dolgokat... tudom pár hónap alatt nem alakulhatnak ki életre szóló barátságok... ennek ellenére mondom, hogy igen is alakulhat ki ilyen barátság... valahol el kell kezdeni... valahol minden elkezdődik... én nem fogok semmit másképp csinálni mint, eddig... bizalmat adtam és kaptam is szerintem...

Ha körbe nézek azaz igazság, hogy teljesen más embereket látok magam körül mint eddig... és mégse mondhatom azt, hogy nem érzem jól magam... ahogy Szaby fogalmazott cserélj le magad körül nyugodtan mindenkit Dávid, majd később rájössz... igen, rá fogok jönni... és lehet nem olyan értelembe ahogy Te gondolod... nem fogom megbánni azt amit tettem... sose fogom megbánni amit teszek... mindenek meg van az oka és a következménye... és én nem hátra fele nézek, csak előre... mi értelme lenne azon forgatnom magam minden egyes nap, hogy vajon jó döntést hoztam-e... ha így élnék már régen kidobhatam volna az életemet a kukába... sose néztem hátra... sose fogok hátra nézni... nem azt mondtam, hogy elfelejtem azokat a dolgokat amiket régebben kaptam... nem azt mondtam, hogy nem gondolok vissza arra ami jó volt... de át kell értékelnem magamban a dolgokat... egyszer azt mondták: ...Dávid neked jól áll a magány... rá kellett jönnöm, hogy igen, ez nagy valószínűség szerint így van... ilyen vagyok valaki vagy elfogad így, vagy nem... nem tudok vele mit csinálni... tisztába vagyok önmaggamal és nem kell félteni... nem fogok összerogyni akár hány pofont is kapok még az élettől... kaptam már elég nagy pofonokat, ahhoz, hogy tudjam kezelni a következőket is... aki ismer az tudja, hogy soha nem fogok egyedül maradni... soha nem lesz olyan, hogy ne legyenek mellettem emberek, barátok... tudom én is... és ez adhat elég önbizalmat ahhoz, hogy ne féljek este amikor lefekszek... hogy holnaptól nem lesz senkim... új életet kezdtem, vagy inkább visszatértem a régihez, amiben jól éreztem magam... és most is jól érzem magam...

Amióta megjelentek a kommentek hadai a blogomon... lehet sok kivűl álló olvasó máshogy olvasgatja a soraimat... lehet sokan elítélnek... csak aki nem tudja mi lapul az egész dolog mögött az nyugodtan azt gondol amit akar... nem érdekel ha elvagyok ítélve, nem érdekel ha utálnak, azért mert megjelentek olyan dolgok az oldalon, aminek nem tudják a hátterét... kedves olvasók jobb ha tudjátok, hogy semmivel nem vagyok másabb annál mint amiket le is írok... voltak mostanában kavarodások az életemben, lehet követtem el olyan hibákat, amiért meg kell fizetnem... lehet... majd később kiderül... tisztának érzem a lekiismeretemet... nem érzem úgy, hogy valamit is másképp csinálnék ha most lennék abban a helyzetben... szerintem senkit nem "basztam át", csupán nem voltam tisztában az érzéseimmel... és amikor pedig tisztában lettem velük, akkor azokat el is mondtam... csak ezek a dolgok a kommentekből nem derülnek ki... mindenki úgy ítél meg ezen oldal alapján ahogy akar... nem azért írom le itt a dolgokat, mert azt akarom elérni, hogy mindenki rólam beszéljen... azt se hiszem, hogy azért mert létezik a böngésző nagy tárházába azaz oldal, hogy small.blog.hu, én bármivel is több lennék, mint azok az embrek akik csak olvasgatják az oldalamat... nem hiszem... elég nagy baklövés lenne azt hinni... egyszerűen arról van szó, hogy úgy érzem itt kiírhatok magamból mindent... régebben ezt naplónak hívták... de a mai világban az internet behálózta a világot, és a napló szó új értelmezés a blog... lehet hiba, hogy itt írogatom ki a dolgokat és nem egy naplóba amit csak én tudnék olvasgatni itthon a szobámban... nem tudom... megérteni ezeket a dolgokat úgyis csak az tudja aki részese valamilyen szinten azoknak az eseményeknek amik velem történnek... aki ennek ellenére még mindig fogja olvasgatni az oldalamat, annak csak köszönettel tartozom... mert azaz ember tudja, hogy nem minden az aminek látszik... Respect...