Elengedni valakit akit szeretsz.... ezt a legnehezebb az életben megtenni... itt hagyni valakit akit szeretsz... talán még nehezebb... mind kettő nagyon nehéz döntés... és mind a két emberre hatással van... én ha valakit szeretek, se itt hagyni nem tudnám, se elengedni... ismerek embereket, kik az egyik oldalt képviselik... kik a másikat... és vannak akik mind a kettőt... bírálni senkit nem szeretnék, azért amilyen döntést ő hozott vagy hozna... mindenki tudja, hogy neki mi a fontos... és hogy az mennyire fontos... és ezért senkit nem lehet se elítélni... se bántani... mindenki magával és a lelkiismeretével legyen tisztába... ha az megvan... a többi már csak részlet kérdés... persze lehet, hogy egy ilyen lépéssel a másik félnek fájdalmat okozunk... de sajnos az élet nem habostorta... el kell fogadni azt a helyzetet amit elénk rak az élet... és ha éppen úgy van... tudni kell... képesnek kell lenni tovább lépni... és nem összetörni... mert azzal semmivel se jutunk előrébb... lehet itt beszélni olyan dolgokról, hogy de érzem vissza fog értem jönni... és mi van ha nem? ... tudom, hogy meg vár... és mi van ha nem? ... szerintem felesleges ilyeneken gondolkozni... az én véleményem az, hogy a távolság a kapcsolatok méreg foga... amit valaki vagy képes kihúzni... vagy egész életében nyomot hagy benne... remélem tudtam adni egy kis erőt azoknak, akik ilyen helyzetben vannak... és egy kicsit kilátástalanak érzik a helyzetüket... van remény... csak fel kell állni, elindulni egy irányba és nem hátra nézni... van fény az alagút végén...

csak meg kell látni...