Minden ugyanúgy baszik változni... a munkahelyemen hadjáratot indítottak ellenem és a főnököm ellen... nem tudom, hogy miért... talán hatalom vágyból... vagy nem tudom... de nem szeretek olyan helyen dolgozni, ahol sok a kétszínű ember ( tisztelet a kivételnek )... nem szeretem azt, amikor hátba támadnak... nem szeretem azt, amikor alaptalanul koholt vádakkal akár hátba, akár szembe támadnak... én megmondtam kiállok az embereimért, ha úgy érzem alaptalanul támadják őket... akkor vigyem el inkább én a balhét... nem érdekel... legyek inkább én a szar, szemét... de az embereimben megbízok, és tűzbe teszem értük a kezemet... legyen az bármekkora tűz... ha úgy érzem, hogy alaptalanok a vádak ezt ne felejtsük el... itt van most 1 a 10ért... ez most nem egy vidám írás... ez most nem egy mese... ez most az, amit nap mint nap elém tár az élet... és igen 2 nap alatt is nagyot változik a világ... 2 nappal ezelőtt még elmondhatam, hogy egy kurva boldog ember voltam... most 2009. április 9.-kén hajnalban ez változott... de nem adom fel... nem hagyom, hogy bárki is gyengének lásson... elég ha csak én látom magamat annak... biztos vannak akik most nevetnek, hogy na Small mi megmondtuk... megmondtátok ti a nagy faszt... azt... senki nem mondott nekem meg semmit... röhögjetek csak, kik ezt nevetve olvassátok... majd meglátjuk kinevet a legvégén... kicsit most megint úgy érzem, hogy velem kötekszik a sors... nem tudom ti, hogy vagytok vele... veletek is ennyit kötekszik? ... rájöttem, hogy akárkinek segítek akármiben... az valahogy mindig jól sül el... én ennek kurvára örülök... és kajakra nem várok cserébe semmit tőletek... nem tőletek várok... az élettől várom, hogy egyszer nekem is jusson egy falat a kenyérből... nem kérek többet... csak egy apró falatot... ez olyan nagy kérés? ... nem vágyom nagy dolgokra... én beérném kevéssel is... de ahhoz se jutok hozzá... engem minden szavamért támadnak... de minden szavamra szükségetek van? ... nem értem... tetteim példaértékűek? ... mégse vagyok én példaértékű... hát hogy van ez? ... bíznak bennem... de nem hisznek nekem... akkor most mi? ... nem értem én már tényleg ezt az egész életnek nevezett dolgot... de ahogy azt már egyszer mondtam.... nem is akarom érteni... csak élni... nem mondom, hogy leszarom... mert valahol belül mégis érdekel... hogy legalább tisztába legyek dolgokkal... de így nehéz... tudom sok ember szemében én voltam azaz ember, aki mindig erősnek, magabiztosnak és néha magamódján talán példaképnek is tűntem... most viszont azaz ember vagyok aki csak ül itthon a gépe előtt... és ti nem látjátok, de nekem a monitoron visszatükröződik egy gyenge, magabiztosnak nem mondanám... nem hogy példaképnek... ember arca... tudom, hogyha eztuán lefekszek aludni... ... reggel felkelek... és megint egy erős, magabiztos, boldog emberrel fogsz szembe nézni... ez néha csak a látszat... nem szeretem ha gyengének látnak, hogy miért? ... nem szeretem ha sajnálnak... nem szeretem, ha emberek csak akkor jópofiznak, amikor látják, hogy van valami bajom... nem szeretem ha csak akkor kérdezik meg tőlem, hogy mi a baj... amikor pont nem kéne... amikor pont az kéne, hogy egy kicsit békén hagyjanak... és elárulom nektek, hogy a legtöbb ember aki körbe vesz, az ebbe a csoportba tartozik... nagyon szűk azoknak a köre, akiket tényleg közel érzek magamhoz... és ők tudják mikor van az a pont amikor jobb ha Dávidot egy kicsit békén hagyjuk... és nem fárasztjuk még feleslegesen a hülye kérdéseinkkel... bár én lehet úgy érzem, hogy kevesen állnának ki mellettem vagy értem... szerintem még én is meglepődnék amugy mennyien is vagytok, kiknek egy kicsit is fontos az, hogy Dáviddal mi van...

Mindazok ellenére amiket most itt leírtam... reggel, ahogy felkelek, ugyanolyan leszek mint 2 nappal ezelőtt... csak ezt le kellett írnom... és amugy már most sokkal jobban érzem magam... ez az oka annak, hogy ez az oldal "nap mint nap" megmutatkozik valami újjal... ez az egyik oka annak, hogy túl tudom magam tenni dolgokon viszonylag könnyen... ez az oldal már sok mindent látott... sok mindent mutatott... és még fog is... ez az oldal nem fogja feladni a harcokat... ahogy én se... ez az oldal megfoja mutatni még sok mindenkinek a helyes utat... ez az oldal harcol értem... én pedig oldalért... ez az oldal adott nekem sokszor erőt ahhoz, hogy ne adjam fel... hogy fel a fejjel... még akkor is ha:

...minden ugyanúgy baszik változni!