small

Egy-két alapszabály mielőtt velem beszélgetnél,
Gondolkozz mennyi van a tárba mielőtt lövöldöznél,
Ha véletlenül kifogynál, adok tárat, tessék segítek,
Mert kurva jó srác vagyok, legalábbis azt hiszed,
De itt a tőlem kapott vaktölténnyel szarra se mentek,
Remélem lassan mindenki rádöbben, jobb ha csendbe lesztek,
Előre felépített a váram, eljön az idő amikor felrobban,
Mikor erősnek érzitek magatokat, lelketek összeroppan,
Igen én voltam ki az elején alá aknáztam az alapot,
Még mindig tudok olyan dolgokat, amikről egyenlőre hallgatok,
Már jeleztem párszor, mindenkinek jobb ha kattan a témáról,
Akkor is résen vagyok, mikor azt hiszed Dávid csak téblábol,
Nem akarok háborút, tudjátok milyen az egyszemélyes hadsereg?
Az ellenség egyesével hullik mialatt egy pillanat lepereg,
Az agymenéseim miatt lettem a legveszélyesebb fajta,
Igazából az van legközelebb hozzátok aki a kötelet tartja,
Nekem meg se kell jelenem, megoldjátok az ti magatok,
És ezt nem azért mondom, mert bárkikre is haragszok,
Csak már ki van a faszom azzal, hogy hónapok óta ez megy,
Nem én tehetek róla, hogy nekem meg van, amit tőletek elvett,
Igen az életről beszélek, mert manapság csak az a fontos,
Hogy a másiknak mitől, vagy hogyan lett a gatyája húgyfoltos,
Engem kurvára nem érdekel, hogy a másik emberrel mi történt,
Főleg nem úgy, hogy ezzel mások kezébe adjak éles töltényt,
Az utóbbi időbe viszont el kellett szórnom egy-két tárat,
Hogy ebből mi volt a kamu? hát az még egy kicsit várhat,
Lehet rajtam sebeket ejteni, de a karcolás majd elmúlik,
Nevettek, de majd rájön mindenki aki velem kezd az elhullik,
Semmi nem történt hiába, mindennek volt helye és az ideje,
És azt is tudom, hogy mindenkinek meg van a hozzá illő irigye,
Én tudatosan felépítettem valamit, amit ti nem is gondolnátok,
Ez csak egy kérés, hogy legyen vége! de ahogy gondoljátok...