Hosszú idő után ismét gondolatmenetemet olvashatjátok... most így majdnem éjfél felé érve... egy-két felessel a garatomon... Eve, Kitti és Zsuzsi társaságában, Eve lakásában partizva... elgondolkoztam dolgokon...

Mi is az a barátság?

Hát igen... ez még mindig egy aktuális téma az életemben... és még mindig az a nézetemet vallom, hogy a barátság nem napokról vagy hetekről, hanem egy életről szól... amikor ha nem is találkozzunk érezzük, hogy a másiknak szüksége van ránk... vagy azt érezzük, hogy vajon mi lehet a másikkal? ... és aggódunk vagy éppen szorítunk a másik sikereiért... nem a rosszat, nem az irígységet éljük meg... hanem a másik örömét és sikerét ünnepeljük együtt... számomra ez a barátság... amikor tudom azt, hogy bármi van számíthatok a másikra, a barátomra ( legyen az férfi vagy nő )... és persze a barátság is egy kapcsolat amelyben vannak hullámvölgyek... amiket vagy nem él túl egy kapocslat... vagy igen... az előbbit úgy nevezném hogy haverság... az utóbbit pedig úgyhogy barátság...

Mi is az a csalódás?

Hát hol is kezdjem? ... hát nem biztos, hogy sok embernek lenne türelme végig olvasni ha az elején kezdeném... a csalódásnál szerintem nem nagyon van rosszabb dolog az életben... amikor valakiben vakon megbízol... és átbassza a fejed... vagy hátba támad... vagy próbál előtted titkolózni... hol ott, te vagy azaz ember aki a barátja vagy a kedvese vagy... és elárulom az ember általában mindig azokban csalódik akikben, vagy inkább akiktől pont nem várja... de hát mi lenne a csalódás fogalma, ha nem az, amit az előző sorokban leírtam... mert igazából olyan emberben nem tudsz csalódni aki nem áll elég közel hozzád... szerinted? ... javíts ki ha tévednék... ha valakiben csalódik az ember, attól a pillanattól kezdve lehet, hogy jobban megbízik egy olyan emberben akivel még sohase beszélgetett... mert még naív az ember... persze egyszer minden pohár megtelik... és onnantól senkiben se bízik meg... és így persze a csalódás is elkerülhető... na de visszatérve, ha valakiben csalódsz, attól fogva biztos, hogy abba az emberbe már nem bízol meg... bármit csinálhat... hiába hozza le a csillagokat is az égről... mind hiába... na és ha megtelik a pohár, ugye ki van kerülve a csalódás... mert már nincs bizalom az emberek felé... ami szerintem nem minden esetben jó... vagyis nem minden esetben előnyös... mivel így kihagyhatsz az életeből olyan részeket, amire lehet szükséged lenne... én azt mondom egyébként, hogy csalódásokra szükség van az életben... a csalódásokból, lehet tanulni... lehet erőt gyűjteni... és talpra is lehet állni... és ha talpra állsz egy csalódás után, sokkal erősebb emberként mész tovább az előtted álló úton... csalódni rossz, de csalódni kell... ahhoz hogy utána tisztában legyél önmagaddal is... tisztában legyél azzal, hogy nem mindig, nem minden ember esetében kell odaadnod mindened... ha pedig odaadod... vállalod, hogy lehet belőle csalódás... 

Mi is az az élet?

Az az út amin születésedkor elindultál... amiben melletted van a családod ( akinek megadatott )... amiben melletted vannak a barátaid... amiben veled tartanak az örömök, a sikerek... amibe benne vannak a bánatos percek, a csalódás... amiben tengeted a napjaidat... munkával vagy tanulással, vagy semmit tevéssel... amiben igazából nem tudod mikor hozol jó vagy rossz döntéseket... majd később kiderül... majd a végén... amikor lepereg előtted az egész... amikor már semmin nem tudsz változtatni... amikor már késő...

az élettel olyan barátságban kell lenni, hogy ne legyen csalódás a vége...