small

Szánalmas ez az egész élet... Valaki megszakadt azért, hogy valami ajándékot penderítsen a karácsonyfa alá, valaki meg csak bemegy a boltokba: "ezt kérem, meg azt is, ja meg persze azt se hadjuk itt..." csak, hogy minden játszon...

Ismerek olyan embert, aki még azért is vért izzad, hogy egy kis szeretet kapjon, hogy megtalálja a párját... Én ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, mert én már meg találtam, vagy ő talált meg engem, nem is az a lényeg... Együtt vagyunk...

Kicsit nekem ez a Karácsony is olyan erőltet, ilyenkor mindenki szeret mindenkit... Miért? Jó, nem mintha baj lenne, de attól még, hogy december 24-dikét írunk, nem kell jó pofát vágni, azoknak az embereknek, akik nem szeretnek... szánalmas... Akik meg szeretnek, nem csak ezen a napon szeretnek...

Próbálok jó pofát vágni én is ezekhez a dolgokhoz... csak nem mindig jön össze... De ez a feleljünk meg, ennek a... ( nem is tudom minek ), nekem nem nagyon adja... Lehet szánalmas vagyok én is, mert nem ugrok ki a bőrömből, amikor mindenki más ki ugrik belőle... De hát na... Persze én is örülök a Karácsonynak, csak nem verem nagy dobra, azt ami szerintem csak a szereteim között kell, hogy megtörténjen... Éppen ezért ez a szeretet ünnepe, de nem a "mindenkit szeretsünk" ünnep... Ez a mosolyogjunk az utcán mindenkire és köszönjünk mindenkinek, Amerika féle flasht nem érzem a magaménak...

Nem oktatni akarok ezzel a kis dialektussal... csak próbálom értelmezni ezt az egész felfordulást, ami körülöttem és szerintem mindenki körül zajlik...

Szánalmasnak érzem azt is, hogy olyan emberek próbálnak ki oktatni engem, akik azt se tudják felfogni, hogy én mit-miért írok... akik igazából nem is ismernek... csak mennek előre, mint a bikák amikor egy piros kendőt lebegtetnek előtte... Miért kell nekem megfeleni mindenkinek? Régen rossz már ezeknek az embereknek, akik azt nézik, hogy most vajon mondtam-e valami olyat, ami másoknak nem tetszett... nem tetszett... hát ez van... engem hol érdekel?... szánalmas...