small

Láttam már olyat aki azt hiszi hozzáért, mégis tudatlan,
Olyan 3diplomást akinek utat, én kellett hogy mutassam,
Tudom, hogy sokszor nyílt meg mocskosan a pofám,
De a tiszteletet én már komolyan vettem elég korán,
Mindig is kibaszott nagy volt az egóm, így bárkit bedarálok,
Sokak hátterüknek dőlve meresztik, én a két lábamon állok,
Nehéz hendikeppel kezdeni ott, ahol nincs lakás meg kocsi,
Nehéz ott ahol a pénz kicsit többet ér, mint egy szem szotyi,
Nem irigylem azokat akik szórják a lóvét mintha nem számítana,
Nálam a semmit mondó külsőséges életetek nem számít ma, na,
Meg holnap se fog, és soha ebbe mocskos rohadt világban,
Én szeretem az életem, csak amit látok még foltokban sem hibátlan,
Hogy aki normális értékrenddel van megáldva az mehet a levesbe,
Mert neki nincsenek ismerősei ahhoz hogy beférjen egy képkeretbe,
Ez a pár dolog bassza a szemem, ebben a csodálatos országban,
De pénz úgyse fog segíteni a diszkó baleset után majd a kómában,
Mert sajnos a felelősségtudatot manapság ezek kibaszták a picsába,
És a mai szülőknek se akkor kéne sírni amikor már lehet minden hiába,
Persze azt is tudom, hogy nem lehet mindenkit egy kalap alá venni,
De a statisztikákban mutatkozott számok ellen nem tudok mit tenni,
Prédikálunk, hogy a fiatalok nagy része meg kivándorolt külföldre,
Itthon meg már lassan honfitársként nézünk minden egyes menekültre,
De ha hazatérsz teli zsebbel, majd mi még segítünk neked házhoz jutni,
Nem a tippmix barátaim, hanem lassan az itthon élés egy nagy lutri,
Talán a mai eső mosta tisztára a fejem, hogy nektek megmutassam,
Sok idő kell még ahhoz, hogy az írással töltött időt megunhassam...