Nem az első, hogy írok rólad ezen az oldalon... de nem tudok veled betelni... egyszerűen nem tudom elégszer leírni azt, hogy szeretlek... egy ideig hihetelten volt számomra, hogy hogyan lehet az, hogy két ember így egymásra találjon... de lehet... és ez nem egyszerűen annyi, hogy még a kapcsolat elején járunk és még minden szép... én érzem, hogy ez örökkre szép marad... csak oda kell figyelnünk egymásra, meg kell értenünk a másikat is... és abból baj nem lehet... ez kettőnk között tökéletesen működik... tökéletesen összhangban vagyunk... tudom sok ember mondja most, hogy ilyen nincs... de igen is van... nem kell irígynek lenni... nem tudnám nélküled elképzelni az életemet... sírósan... nevetősen... boldogan... szomorúan... fázósan... nem fázósan... éhesen... szomjasan... durcásan... nem durcásan... minden állapotodban szeretlek... és ez így marad mindörökké... szeretlek... 

Igazából semmihez nem fogható azaz érzés, amit érzek... az hogy szerelem, szerintem ez a fogalom nem meríti ki teljesen, amit én érzek... ez annál sokkal több... sokkal többet jelentesz számomra... mint bármi, vagy mint bárki... mindennél többet... nem is tudom leírni mit érzek irántad... ez nem olyan egyszerű dolog, hogy kézzelfogható legyen bárki számára... nem tudom úgy leírni, hogy valósághűen át lehessen érezni, mennyire fontos vagy számomra... 

Amikor nem vagy velem minden pillantban arra gondolok... ooo... ha veled lehetnék, de jó lenne... de ugye vannak olyan helyzetek amikor nem tudunk mindig együtt lenni... ilyenkor érzem azt, hogy hiányzol... ami valamilyen szinten jó is meg rossz is... jó, mert érzem azt, hogy hiányzol... de nem mindig jó ha ezt érzem... annyira azért nem jó, hogy azt tudjam mondani jó érezni, hogy hiányzol... annyira nem jó, ha tehetném mindig veled lennék... most is szeretnék veled lenni, de nem lehet... nagyon... nagyon... hiányzol... szeretlek nagyon...

Sokan mondták, hogy nem nagyon ismernek rám mióta együtt vagyunk... vagyis igazából pont ez az, hogy újra rám ismernek... és ezt neked köszönhetem... mint még nagyon sok minden mást is... újra megtaláltam magamban azt a Dávidot, aki vidám, boldog és egy jókedvű srác... köszönöm neked... köszönöm, hogy vagy nekem... és én lehetek neked... köszönöm... köszönöm... köszönöm... nem tudom elégszer leírni... nélküled tényleg nem tudom mi lenne velem... elvesznék az élet nagy körforgásában...

...Érezni azt, hogy szeretlek, nekem annyit jelenti, minthogy érezni azt, hogy élek...

Szeretlek...