small

Hiába tűnik minden nehéznek... valójában csak akarni kell és akkor mindjárt egyszerűnek tűnik... mindjárt sokkal könnyebb... csak megyek előre, áttöröm a falakat... átugrom az akadályokat... és a végén nevetve nézek vissza, hogy ennyi volt... engem nem lehet ilyen könnyen megtörni... nem adom fel amíg élek... egy nagyon fontos dolgot már megtanultam: ha oda tartom a másik pofám már régen elrontottam mindent... nem szabad feladni az elveimet, mert mások az kivánják tőlem... nem szabad elhagynom önmagam bármekkora fájdalmat okoznak nekem... belül erős vagyok... érzem... tudom... ha majd egyszer átélitek milyen az, hogy egyedül ti is rádöbbentek, hogy azaz igazán erős ember, aki ebből ki tud törni... amikor csúsztam egyre lejebb a lejtőn és nem volt mibe kapaszkodnom, csak önmagamba... de nekem sikerült felállnom... sikerült kitörnöm a kis ketrecből, amibe valójában önmagamat zártam be... mert hülye voltam... egy ideje nem forgatom magam azon, hogy mi volt régen, mi volt egy évvel ezelőtt... mert nem érdekel... megtörtént, elmúlt... én már csak előre nézek... csak is előre... és tervezem közös jövőmet a barátnőmmel... megváltoztam... már nem vagyok az a kis hülye gyerek... akiről azt hitték, hogy nem érdekli semmi... Igen is érdekelt sok minden és most is érdekel... csak akkor még úgy éreztem, hogy nem kell nekem foglalkozni azokkal a dolgokkal... gyerek akartam lenni, nem felnőtt... most pedig egy kicsit felnőttként szeretnék gyerek lenni... amikor még nem kellett foglalkozni azzal, hogy menni kell dolgozni... amikor még nem kellett azon gondolkoznom, hogy majd miből fogok élni... de hát ez az élet forgatókönyve... most viszont már ezek a dolgok foglalkoztatnak... egyedül a volt angol tanárnőm értette meg, azt hogy hiába hülyéskedem végig az életem azon részét, valójában a szövegeimben megjelennek azok a dolgok, amiket senki nem gondolt rólam... hogy engem ilyen komolyan érdekelnek a dolgok... neki is köszönettel tartozom... engem igazából nem sokan ismernek... akik viszont ismernek, tudják, hogy én vagyok azaz ember akivel teljesen el lehet hülyéskedni és egyben én vagyok az akivel bármilyen komoly dologról el lehet beszélgetni... anélkül, hogy kinevetnék bárkit is... 20 évesen ott tartok önmagam megismerésében ahol mások csak szeretnének... 20 évesen tudom mit akarok elérni, és mi az ami fontos nekem az életemben... 20 évesen érzem azt, hogy megtaláltam az a lányt akiért bármikor, bármit és akit soha, semmiért... 20 évesen ismerem önmagam... 20 évesen 2008. 01. 05 18:34-kor azt mondom: bármilyen szar is az élet, vagy bármilyen gyönyörű, megéri végig játszani ezt az egészet, nem szabad félúton feladni.. én már rájöttem...