Kaptam egy jó állás ajánlatot... annyi vele a gáz, hogy el kellene hagynom Debrecent... amire még nem vagyok felkészülve teljesen... nem tudok 20 évesen csak úgy magam mögött hagyni mindent... főleg nem a szerelmemet... persze sokan mondják, hogy de "hülye" vagy Dávid... sokkal jobban keresnél meg minden... de nem tudom itt hagyni... nem fogom eladni a boldogságomat semmi pénzért... az nem én lennék... nem érné meg nekem az, hogy több pénzem lenne, életem meg semmi... mire mennék a pénzzel ha nem lennék mellette boldog... mert nélküle nem lehetek... ez az én döntésem és nekem fontosabb a szerelmem, mint egy állás... és senki ne akarja megmondani, hogy nekem mi lenne a jobb... mi lenne a jó döntés... az én döntésem a szerelmem, a családom, a barátaim... az életem... semmi pénzért nem hagynám itt őket... mielőtt bárki félreértené ez az én döntésem... a barátnőm, szerete volna, hogy menjek... Ő nem akart megakadályozni ebben... nem akart kérdések ellé állítani, hogy a munka vagy ő... és ezért is nagyon nagy köszönettel tartozom neki, mert mellettem áll(t) végig... a szüleim is szerették volna, hogy menjek... de ők is megértették, hogy ez nem olyan egyszerű... ezt nekem kellett igazából eldönteni, hogy most elmegyek és lesz egy jó munkahelyem... de akkor se barátnőm, se családom, se barátok... csak hétvégente... de köszönöm, ebből én most még nem kérek... de köszönöm a barátnőmnek, a családomnak, a barátoknak mindenféle támogatást... és ez úton üzenem nekik, hogy nem tűnök el... még egy ideig el kell viselniük az arcomat... tényleg köszönöm nektek... maradok... nektek, veletek, értetek...

ez a döntésem és kész...