small

Néha csak nézek...
én miért segítsek azokon, akik szarnak rám... nem tudom... de segítek... miért tudom elnézni, hogy a barátaim megbántanak... de elnézem... mert a barátaim... miért nem tudok mit tenni... nem tudom... ezért nem is teszek semmit... csak kivülről figyelem a dolgokat, hátha észre veszi mindenki önmagát... de ha nem? hát akkor nem... ez van... nem fogom én megtenni az első lépéseket ( bár már ezzel az írással pont azokat a kis lépéseket gyakorlom )... belefáradtam én már ebbe... nem akarok én vitatkozni senkivel... mindenki tegye azt, amit jónak lát... csak utána engem ne keressen, ha baj van... bár úgyis segítek, ha tudok... nekem nincs bajom senkivel... csak olykor nem veszem észre hol a "fair-play"... és nem mondom azt, hogy jó érzéssel tölt el... persze én nem tilthatok meg senkinek semmit... elvárásaim sincsenek... de mégis szúrják a szememet, azok a bizonyos íratlan szabályok, elvek... ...büszkeség, becsület... nem fogok kikezdeni azzal a csajjal, akivel a legjobb barátom együtt van, ez szabály... nem fogom hátba támadni, azt akivel együtt felnőttem, ez elv... nem fogok olyan emberrel kapcsolatot tartani, aki egyszer már hátba támadott, ez büszkeség... nem is fogok olyan embert hátba támadni, aki ott volt velem amikor baj volt, ez becsület... vannak emberek, akik ezt egyszerűen nem tudják betartani... nem is értik... az a baj hogy az ilyen dolgok rengetik meg a bizalom ( lehet nem az a legjobb szó rá ) várának falait... elkezd hullani a vakolat... és a végén minden összedől... nem marad más csak por és hamu... és ha én éppen nem érek rá, vagy csak nincs kedvem valamihez senki ne vesse a szememre... amikor én is ezt kaptam... de volt, hogy egyből ugrottam még ha nem is értem rá... mert szükség volt rám... azt is tudom, hogy vannak emberek akik lenne mondanivalója... csak nem merik vagy nem tudom mi okból, de mégse mondják: ...figyelj Dávid ezt meg ezt meg kéne beszélnünk... ...elakarom mondani mi volt, hogy te is értsed...!

barátnőm azt mondta: ...ebből az írásból megint az fog lejönni, hogy neked van valami bajod...! és igaza van... teljesen egyettértek vele... viszont abban is biztos vagyok, hogy ő nem fog egyedül a szarban hagyni... ő ki áll mellettem... ő szeret...!
azt gondolom ha van valami bajom, nem fogok mindenhez jó pofát vágni... de azt is megmondtam ha van valami bajom, azt biztos észre fogja venni mindenki... eddig türelmesen vártam hátha kapok magyarázatot a kérdéseimre... de úgy látszik mindenki elsiklott a lényeg fellett... úgy látszik itt csak nekem vannak elveim... úgy látszik az pár kis apró dolog amit másokért tettem, az nem számít... kijelentem hasznom nem volt belőle, mert ez nem arról szólt... "köszönöm"-öt még éppen, talán, kaptam... nem emlékszem... viszont semmiféle tisztelet szerű dolgot nem... nem is várom el... nem is vártam el... a tisztelet mint szó, már megszűnt létezni a XXI. században... lehet velem van a baj... már csak azt várom mikor kapom meg azt, hogy valaki még belém is rúg a földön... lehet csak én csinálok ebből ilyen nagy dolgot, de nekem ez a kis dolog elég nagynak tűnik...  nem érdekel... elmondom amit gondolok... érzek... meg lehet sértődni... meg lehet haragudni... de meg is lehet érteni amit mondok... ki, hogy dönt... szíve joga... odabízom... csak az, hogy én mindent lenyeljek... na azt várhatjátok... nem hiszem, hogy bármi olyan hibát elkövettem volna, amivel másnak fájdalmat okoztam volna... amúgy meg nem is nagyon érdekel ez az egész, bevallom őszintén... azért nem, mert nem fogok mások "hülyeségén" a barátnőmmel konfliktusba keveredni... nem fogom tűrni, hogy mások hibái miatt én vitatkozzak azzal akit a világon a legjobban szeretek... téma lezárva... azt se fogom tűrni, hogy mások felelőtlen viselkedése miatt én legyek lebaszva, vagy rajtam legyen számon kérve... bennem is van tartás... nekem is van lelkem... nem fogom hagyni, hogy mindenki beletaposson... tudom kemény és fájó szavak ezek... tudom beletapostam vele egy-két ember lelkébe... tudom ez után jönni fog a magyarázkodás... tudom jönni fog, hogy Dávid te meg, amúgy... stb... tudom... vállalom amit leírok... csak arra válaszoljon valaki, hogyha az utóbbi időben senki nem adott magyarázatot semmire... akkor mi a **** gondoljak? és csodálkoztok, hogy ki kelek önmagamból? sok mindent látok... sok mindent tudok... attól még, hogy nem füzzök hozzá megjegyzést... attól még látom... de egyszer nálam is megtelik a pohár... kijelentem nálam megtelt...
...nem tudok mit tenni