Kicsit sikerült megtörnie annak aki feltörte a dolgaimat... nem tudom ki lehetet, de elég féreg munkát végzett... erről beszéltem amugy már sokszor, hogy olyan emberekkel állok szemben aki igazából nem is állnak velem szembe... hanem hátulról, alatomos dolgokkal próbálnak kicsinálni... miért nem mer elém állni? ... gyere állj elém, üssünk össze... sok gerinctelen ember, aki szemből tolja a jópofát, a hátam mögött meg betámad... az ilyentől van nagyon hányigerem... és kurvára ilyen világban élünk... szemtől szembe már nem tredni vagy mi fasz? ... kóstolgassatok csak... én egyedül vagyok... egyedül de lehet erősebb mint ti mindannyian... inkább vagyok egyedül minthogy beleolvadjak egy olyan világba, amibe már nincsenek értékek... amelyben már nincsen tisztelet, becsület... ez már nem az én világom... de leszarom... én akkor is emelt fővel megyek végig az utcán... pedig tudom, jönnek velem szembe olyan emberek akik legszívesebben pofán vágnának... akkor miért nem teszitek meg? ... nah erről beszélek... sok kemény ember, sok őszinte ember... de elárulom nem az nívó, hogy a másik háta mögött adjuk elő magunkat... felesleges is erről írni, mert ez valaki vagy érzi... vagy nem... én érzem... én tapasztalom saját bőrömön... senki ne lepődjön meg ezek után... ha Small újra bunkó, paraszt lesz azokkal akik megérdemlik... csak ennyit tudok mondani... készüljetek, ne hogy váratlanul érjenek tetteim... én szóltam...
Vannak olyan emberek mellettem, akikért bármit feladnék... "...meghalni valakiért akit szeretek... jó halálnak tűnik..." idézet az Alkonyat című filmből... feladni valamit azokért akiket szeretek... jó döntésnek tűnik... kiállni azok mellett bármi áron akiket szeretek... jó kiállásnak tűnik... feladni a "hírnevemet" azért, hogy mások szerezzenek "hírnevet" maguknak... annyira nem tűnik jónak... de áldozatokat hozni kell, néha jobb megbújni a háttérbe... nem kell mindig a középpontban lenni... nem kell mindig mindent magamra vállalni... mert a végén kihasználnak... nem kell mindig mások problémáját a magaménak tekinteni... próbáljatok már talpra állni... próbáljon már egy kicsit mindenki magáért kiállni... tudom számítotok rám... és ez valahol jól esik... de ha mindenki helyett én oldom meg a problémáit, akkor sose fogtok megtanulni önállóan élni... a másik pedig az, hogy az én proiblémáimmal igazából nem foglalkozik rajtam kivűl senki... és még én se tudok velük foglalkozni... nem baj már beletörődtem... egy kicsit olyan érzés, hogy ha bajban vagytok, majd Small mond valami okosat úgyis... de Dávidnak mikor mond valaki valami okosat... persze én is jól vagyok... persze még bírom... persze egyszer én is feladom... és be kell látni, közeleg az idő... közeleg annak az ideje, hogy magamnak is be kell vallanom, hogy teljesen egyedül vagyok... és egyedül is leszek... és rájöttem, hogy igazából egész életemben egyedül voltam... egyedül a kis világom közepén... vagy inkább a kis világom szélén, ahonnan végig néztem életemet fényképeken, filmeken, dalszövegeken keresztül... igazából kivül állóként néztem végig életem... láttam ahogy mint egy kirakó rakom össze az életemet... és most 2009-ben jövök rá sok dologra... most döbbenek rá, hogy még hiányoznak darabok... a végleges kép úgyis akkor fog összeállni, amikor már mindenek vége... néha felmerül bennem a kérdés: Dávid te mivel vagy másabb mint bárki más? ... és nem találom rá a választ... néha felmerül bennem az is: Dávid vajon jó úton jársz? ... de erre mindig csak azt válaszolom: választottam egy utat amin végig megyek, amin érzem, hogy van életem... ezen az ösvényen nincsenek előttem lábnyomok... csak mögöttem... ezt az utat én taposom ki először... és ezen az úton csak utánam jönnek... végig menni egy olyan úton amit már előttünk kitaposott valaki, nem poén... viszont végig menni egy olyan úton, amit te magad taposol ki... kihívás magaddal szemben... ismeretlen utakon járni... ez az én életem... nem másokat követek... de lehet vannak olyan mellék ösvények, amiken eltévedek... de vissza kell találnom... és visszafogok találni... amikor ezt választottam, amiben megtaláltam önmagamat... talán... úgy érzem... integettem mindenkinek aki mellettem állt... és búcsút vettem mindenkitől... batyumat átdobtam vállamon és elindultam... út közben persze találkozok emberekkel... de az út végén szerintem egyedül fogok célba érni... néha betérek megpihenni ide-oda... de ez csak rövid idő... talán... lehet... lehet jobb is ha egyedül megyek végig... nektek jobb... nem nekem... nekem semmivel se jobb... de jól vagyok... jól vagyok, mert láttom, hogy azokat akiket szeretek, akik közel állnak hozzám... boldog emberek... még ha én nem is vagyok mindig boldog... legalább ti legyetek azok... pedig önző vagyok... önző lettem... magammal szemben... és tudom, hogy nem biztos, hogy képes lennék boldoggá tenni akárkit is... én szerintem egy társasági ember vagyok... nem szeretek egyedül lenni... de igazából egyedül vagyok és mégis szeretem... ez az én gyengeségem... így legalább nem tudok csalódást okozni azoknak akik szeretnek... ez az én legnagyobb gyengém, hogy talán túl önkritikus vagyok magammal szemben... minden szempontból... ezt kaptam az élettől... hát ezzé váltam... pedig nagyon sok olyan visszajelzést kapok ami megcáfolja az önkritikámat... de amíg én nem tudom megcáfolni, addig olyan mintha... olyan mintha... mindegy... jól vagyok... nehéz megfelelni mások elvárásainak... de a saját elvárásainknak sokkal nehezebb megfelelni... mert én például nem akarok megfelelni mások elvárásainak... én csak a sajátjaimnak akarok megfelelni... de nem tudok, vagy csak nem merek... vagy nem is akarok... hosszú út van mögöttem... talán még hosszabb előttem... sok pofon van mögöttem... talán még több előttem... talán... nem tudom... talán könnyebb lesz... talán nem...
Suhancos - Jól
( részlet )
"...Láttalak délután,
Fantáziám sötétzöld mezején
egy kéz nyúlt egy másik kéz után.
A sors engem miér' utál?
Nem is ismerem.
A világ minden kincse sem tenne boldoggá nélküled.
De ahogy majdan összedől minden épület,
én is felejtek,
mert emlékezni már régóta nem merek.
Szekrényem tetején a képek, a levelek,
és még mindig érzem illatod,
talán az egyetlen megoldás, ha mindent itthagyok.
De persze, igen, jól vagyok, ha kérded.
Tudom, mindent rendbe tesznek majd az évek.
Köszi, tényleg, jól vagyok, vagy inkább csak élek.
Döntsd el a szememből,
tudom megismernéd ezerből.
Én is a tiéd, a szád ízét, a bőröd, a kisszoknyád,
Istenem, meghalnék, ha ezt visszahoznád..."
"...Igen, ha kérded: Igen, jól vagyok.
Ha bárki kérdi: mindig jó leszek.
Igen, mert érted, mindent otthagyok.
Akár a hóember másnap, csendben olvadok.
Igen, ha kérded: Igen, jól vagyok.
De nélküled érzem, biztos elveszek.
Barátságban, én és a rossz napok.
Messze még a hajnal, "Small" elandalog..."
igen... jól vagyok...
...vagy mégse
⌊ KOMMENTEK ⌉