1.

Ki kell, hogy mondjam most mindeki előtt,
Hogy boldog vagyok, ez bennem már eldőlt,
Hogy kit szeretek és ki nekem az életem,
Hogy kire kell vigyáznom, kit kell féltenem,
Bár tudom, hogy ez neked belül kicsit furcsa,
De, hogy nekem ki kell, a szívem belül tudja,
Mert tudom nekem valami megmozdult itt bent,
Szeretlek, és nekem te jelentesz mindent,
Először csak egy cigivel indult el minden,
És, hogy tényleg lejössz, én el se hittem,
De megtörtént, és onnan éreztem kezdődik,
Minden szavam innentől szabajára vetkőzik,
Felnyílt szemem, szívem kitárulhatot végre,
Büszke vagyok rád, megtalált engem is a béke,
Te azért szeretsz, amilyen valójában vagyok,
És tudom te csipázod, ezt a flegma arcot,
Bár tudom még a kapcsulatunk elején járunk,
De érzem veled teljesülhet minden álmunk,
Megéreztem mi azaz elfogadás, törődés, szeretet,
Neked az életemből, szívemből egy nagy szeletet
Adok, hetek óta szinte nem is vagyok itthon,
De boldog vagyok, és előtted semmi titkom,
Hát ilyen ez a szerelem, csak idő kérdése,
Egyszer mindenkit elkap ennek az érzése,
Látjátok már és is megkaptam, csak nézz rám,
Lehet sok embert zavar, hogy small vidám,
És csókod ize számban, pillantásod előttem,
Rád gondolok, életem minden perce felhőtlen,
Figyelj rám, és érezd ahogy szeretetem átölel,
Most a boldogságom múltbeli érzéseket széttördel,
Nekem csak rád van szükségem, ez nem csak lángolás,
Ez belőlem szavakon át szűrődő neked szóló vallomás,
Ezek az érzéseim, ezek a gondolataim kettőnkről,
Melyek előbújnak az általad szeretet emberből,
Melyek neked szólnak, hisz én meg téged szeretlek,
És ha kell érted akár a világ végéig is elmegyek...

mert szeretlek...
mert szeretlek...
mert szeretlek...

2.

Szeretlek, és ezt csak így elmondni pár szóban
Nem lehet, de talán szemedbe ragyogást hoztam,
Mert látom, hogy te is boldog vagy akár csak én,
Elmúltak a rossz idők és előbújt végre a napfény,
És ránk ragyog, hidd el én csak neked akarok jót,
Őszintén a szívemből öntök ki most minden szót,
Ezt érzem, talán ezt kaptam titkon meg az élettől,
Így szavakba foglalva tudok beszélni egy érzésről,
Persze ez lehet kevés, ez így lehet nem adja át,
Mintha testemen érezném szerelmem ölelő két karját,
Szerelmem csókját, vagy a pillantást mikor alszok,
Mindig örömmel tölt el reggel látni a te arcod,
Nélküled nem tudom mi lenne velem, merre járnék,
Nekem te vagy az életemben a legnagyobb ajándék,
Mióta találkoztunk egy padon még kedd hajnalban, 
Istenem nekem ő kell... csak ezt mondtam magamban,
Csak egy pillantás is elég volt, már az megfogott,
Néha el se hiszem, hogy te vagy ki a kezem megfogod,
Néha hihetlen, hogy valóra vált az amiben hittem,
Csak féltelek, óvlak, hisz te vagy minden kincsem,
Te, egy lány, egy szerelem, egy szív mi hozzád húz,
Egy mosoly, egy ölelés mi mindig újabb kezet nyújt,
Mely szeret és megölel, és érzem, hogy mellettem áll,
Aki tényleg úgy szeret ahogy vagyok, és nem rinyál,
Nem próbál megváltoztatni, neki tényleg én kellek,
És azért amilyen vagyok, azért mondja, hogy szeret,
Én pedig őt, minden mozdulatában, minden érzésében,
Minden aranyos halk szavában, mind két szép szemében
Hallom és látom és érzem, hogy rád van szükségem,
És miattad vonulok az utcán minden nap büszkébben,
Miattad láttam meg újra, mi a létem valódi lényege,
Mikor betakar pillantásod... istenem a két szép szeme,
Arcod bája, mosolyod varázsa, ihlette ezt a verset,
És úgy érzem itt belül, megleltem az igazi szerelmet...

mert szeretlek...
mert szeretlek...
mert szeretlek...