small

Jár az agyam... én miért adom meg a tiszteletet olyan emberknek akik nekem nem adják meg? ... nem is értem... tudom ebbe a mai világban nehéz elfogadni azt, hogy valakiben még él a tisztelet szikrája a másikkal szemben... tudom... nehéz... pedig amúgy még vannak ilyen emberek... csak már a számunk elenyésző... ez a mai világ fertője... mindenki villogtatja a pénzét, keménykedik, és nem tartja tiszteletben a másikat... lenézés, fikázás az mondjuk megy ezerrel... ahhoz mindenki kurvára ért... de a tettei következményeinek vállalása az már nem az erőségge a mostani generációnak... tudom mintha én olyan kurva öreg lennék... de itt nem a "kor"-ról van szó... hanem a felfogásról... az élettapasztalatról... ami nem mindig van egyenes arányban a korral... sajnos a tapasztalataim ezt mutatják... a mai fiatalság nyomkodaiba se ér az én vagy az előttem ( úgymond pédát mutató ) generációnak... az én generációm vajon ezt az utat mutatta? ... hát elég szégyen... szerintem én nem ezt adtam át az emberiség felé... mondjuk ki vagyok én? ... ki vagyok én, hogy átadjak bármit is? ... csak egy utcagyerek sokak szemében... sokak szerint csak egy gyerek az utcáról... sokak szerint viszont azaz ember akire jó hallgatni vagy akit jó meghallgatni, akinek jó megfogadni a tanácsait... én azzal tisztába vagyok, hogy sokan lenéznek azért amilyen stilust képviselek... itt a baj szerintem, mert nem minden a külső... csak a mai fiatalok szarnak az belső értékekre... kivéve ha azaz övtáskám belső zsebében lévő pénztárca... csak gondolkozzatok hogy így eléritek a célotokat? ... hogy tényleg azok vagytok akik valójában akartok lenni? ... ti egyáltalán tényleg azok vagytok akik vagytok? ... jár az agyam... hiszen nem értem, nem fogom fel a mostani helyzetet... ráadásul a sok kis csíra, pont ezért hiszi magát kurva nagy embernek... mert csak a vetítet kép a lényeg... szerintetek... szerintem nem...

csak jár az agyam...