1.
A cipőtalpam az aszfaltot belülről égeti,
De semmi gáz, nem kell engem félteni,
Lesz ez még így se, csak hát hiába tartom
az oszlopokat, ha te elrántod a markom,
Melyekkel megragadnám az élet színes foltjait,
Melyek tartanák az életem apró polcait,
Melyek tartották még egyszer bennem a lelket,
Most egyedül itthon gépnél kaptam flashet,
Itt váltom meg a világom, amitől te félnél?
Jobb ha nem lépsz be, elfoglalt minden térfél,
Tartom magam, tartom másokban is a büszkeséget,
Te milliókat, én helyetted számolom a filléreket,
Kapom a képeket, míg másokkal élvezed a fényeket,
Nekem erre tellett, én így élvezem az életet,
Tartom azt amit te már réges régen kidobtál,
Nekem azaz érték ami belülről hangosan ordibál,
Amit a lábamon keresztül érzek feszülni a talajra,
Nem a kocsi kulcsot vettem felelőtlenül a nyakamba...
Refrén:
Tartom magam, és még tartok másokat
Vannak mellettem, de van sok áldozat,
Én a szavakon keresztül eléd rakom,
Hogy az életemet még valamire tartom...
2.
Büszkeséggel vállalom fel minden hibámat,
A valóság az, mi az álmaimból kirángat,
A valóság teszi rád valójában ki is vagy,
Még akkor is ha ez az érzés néha ki is hagy,
Néha jön a zűr zavar, de én még is átlátom,
Levágom ha vetítesz, azt hitted hogy rád vágyom?
Hát a faszomat, vedd már észre mit tartok,
Te tengerparton, míg én az utcán megfagyok,
De a büszkeségem tábláját tartom fel égre,
Ettől a tűztől még a nagy erdő is felégne,
Ettől a tűztől tudom még te is lázba jönnél,
Tartanálak valamire, ha nem vaktölténnyel lőnél,
Maradj csendbe inkább, kicsit még aludjál,
Ahogy a metró úgy az életem is alul jár,
Én felébredtem már az összeomlás hangjára,
A lehulló törmelék a kezemet vagdalja,
Több sebből vérezve tartottam önmagam,
Tévedtél ha azt hitted föladtam...
Refrén:
Tartom magam, és még tartok másokat
Vannak mellettem, de van sok áldozat,
Én a szavakon keresztül eléd rakom,
Hogy az életemet még valamire tartom...
⌊ KOMMENTEK ⌉