1.

Lágy szellő, mely végig simítja megfáradt arcom,
Nem rég kezdődött és még hosszú lesz a harcom,
Lágy szellő, mely még vért pumpál az eremben,
Lágy szellő, mely még képes könnyet csalni szememben,
Mert a közömbösség már annyira úrrá lett rajtam,
Hogy a szívemet otthon a fogason is hagytam,
Az ajtóból visszanézve látom, ahogy még kicsit lüktet,
Hogy vajon lesz-e még olyan lány aki fel nem ültet?
Nem tudom, és talán már nem is fogom érteni,
Sajnos most már önmagamat jobban fogom félteni,
Talán a szerelem az egyetlen dolog mitől félek,
Oda adnék mindent, és csak egy cseppet kérek,
Amitől tintás lesz a tollam, mely a papíromra veti,
És letudjam írni, hogy tudok még őszintén szeretni...

Refrén:
Érzéseket nem lehet leplezni, nem lehet eltakarni,
Térdre hullva nem tudsz mást, csak falat kaparni,
Minden könnycseppeben valahol ott lapul az erő,
Mely elfúja a felhőket mikor jön egy lágy szellő...

2.
Nem a múltam miatt keveredett vérem könnycseppel,
Hanem a jövőkép lesz az, mely lassan föl négyel,
A törődés és őszinte érzelmek szépen elvesznek,
Mert lassan minden rendes lányt pénzér megvesznek,
Mert sajnos ezt látom, sajnos ezt tapasztalom,
Hogy elmehetsz a picsába ha nem figyel kocsi kulcs az asztalon,
Hiába teszel bármit, hiába mozdul benned valami,
Megfoghatod a saját kezed, mert a szemükbe nem vagy valaki,
Kevés vagy, de ne izgulj, ide én is kevés vagyok, leszek,
Hiába rakom ki ezt is, hiába likeolod, hogy tetszett,
Közel nem érek annyit, mintha feltennék egy képet,
Amin a kocsimból látszik, hogy a tengerpartra nézek,
Mert nektek már kevés egy séta a régi jó nagy erdőn,
Remélem változik majd valami, remélem felkap egy lágy szellő...

Refrén:
Érzéseket nem lehet leplezni, nem lehet eltakarni,
Térdre hullva nem tudsz mást, csak falat kaparni,
Minden könnycseppeben valahol ott lapul az erő,
Mely elfúja a felhőket mikor jön egy lágy szellő...