Csak próbálom megérteni a mai világot... miért van az, hogy az emberek manapság az értékeket anyagiakban mérik? ... számomra nem az mutatja meg, hogy ki, mennyit ér, hogy mennyi pénze van, hány ingatlan van a nevén, vagy hogy milyen kocsi kulcsot vesz elő a zsebéből... ez csak a látszat, sokak csak mutatják, hogy van... sokaknak viszont tényleg van... nekem nincs se lakásom, se kocsim... ezért sok ember szemében nincs értékem se... és sajnos így hendikeppel kell indulnom sok helyzetben, de legalább nagyobb a szorzóm... számomra sokkal nagyobb dolog olyan párokat látni egy esős napon a buszmegállóban összemelegedve, egymást óvva az esőtől, várva a buszt... akiket nem csak egy esőcsepp mely végig folyik arcukon köt össze... ilyenből sajnos manapság nem sokat látni... csak próbálom megérteni... hogy az emberek miért bonyolítják túl kapcsolataikat, ahelyett, hogy szeretnék egymást... inkább sokan belemennek olyan dolgokba, amik megrengetik a bizalmat, a szeretetet... sajnos az igazi értékek már rég elvesztek... mégis mindenkitől, legyen az lány vagy fiú, csak azt hallom, hogy nem találnak normális párt... nem is fogtok, ha azt egy szórakozó helyen kerestek részeg állapotban, oda általában nem férjet vagy feleséget keresni megy az ember... tudom, hisz én se azért megyek le egy ilyen helyre, én általában az ilyen helyekre kikapcsolni megyek... nem foglalkozok senkivel és semmivel, csak átadom magamat az ütemeknek, a basszusnak és hagyom, hogy vigyen a zene magával...és ha néha vissza is térek közétek, akkor is csak azt látom, hogy a pultnál a pénzes csávókáim szedik össze a lányokat... ezzel nincs is baj igazából, de megint visszaüt, hogy mi is az érték... csak próbálom megérteni...

"de én az utcákat jártam, nem a kerteket..."
by: Deniz

valójában tényleg nem érzem magamat senkinek... egy senki, aki érdekes világból érkezett közétek, aki sok helyzetben másképp gondolkozik mint ti... és lehet velem van a baj, bár én ezt nem teljesen érzem így... csak próbálom megérteni... én kiadom magamból, amit gondolok, amit érzek és nem gondolom túl... és nem várok érte cserébe semmit... de ha egy kicsit belegondoltok, rájöttök, hogy csak próbálom megérteni... a mai világban úgy jönnek-mennek a kapcsolatok mint, ahogy a fákat fújják a szelek jobbról-balra... persze értem én, hogy "élni" kell... de nem az ilyen kapcsolatokból lesz az embernek tapasztalata... nem az ilyen kapcsolatok után lesz az ember erős... bár nem is ez a cél... nekem se az volt a célom, hogy tudtam szakítás után megerősödök, mivel az ember nem a szakításra gondol... de mégis tanultam belőle és erősebb lettem... csak megint felborult az értékrendem... csak próbálom megérteni... sokszor mondtam már, és lehet hogy tényleg így van... jobb az mindenkinek, ha én egyedül vagyok... így legalább nem bántok meg azzal másokat, hogy normális vagyok, hogy nem csinálok félreérthető dolgokat... hogy próbálok szeretni... csak próbálom megérteni, hogy miért nem elég ez a boldogsághoz... most is boldog vagyok persze, csak van egy kis hiányérzet... ahogy a növényeknek szükségük van folyadékra, napsütésre, úgy az embereknek is szükségük van szeretetre, törődésre... hisz e nélkül egy idő után érzéketlenné fogok válni... vagy már azzá váltam... nem tudom... igazából nem foglalkozok senkivel, valahol félve a csalódástól... igazából velem se foglalkozik senki, valahol félve... félve, a mitől? ... csak próbálom megérteni... nem érzem magamat rossz embernek, igazából társasági embernek mondhatom magam, csak megfosztanak a társaságtól... vagy magamat fosztom meg? ... nem érzem magamat machonak se, hisz nem is vagyok és nem is viselkedek úgy...

"egy egyszerű srác vagyok, ki írja a kis blogját,
és még keresi az életben hozzá illő foltját,
csak próbálom megérteni, mi is az igazi érték,
mely egyszer megdobogtatja Small-nak a szívét..."
by: small

szóval nagyjából ezek a dolgok azokat, melyeket egyszer szeretnék megérteni... mindig is érdekelt ezen dolgok úgymond, pszichológiai megközelítése, hogy emberek mit, miért tesznek... hogy emberek kiért képesek olyan dolgokat megtenni, ami talán a saját értékrendjüktől is eltér... hogy emberek egymásért adott szituációban milyen áldozatokat képesek hozni... és hogy az emberek olykor miért ellenségeik önmaguknak... hogy mikor jön el az a pillanat, amikor érzéseim esőcseppként simulnak majd rá egy lélekre, mely számomra a jövő fájának levele lesz...

csak próbálom megérteni...