small

http://stek.blog.hu ---> olvassátok!

Pista barátom, én megértelek... Respect...

Az embereknek fájdalmas, hogy én máshogy gondolom... mert az igazság ez... Nem láttom szépnek azt, ami valójában ronda... Számomra erről szól a Hip-Hop, elmondani mindazt, amit látok, gondolok ahogy azt látom és gondolom... Nem meséket írok és nem is próbálom elferdíteni a valóságot... Tudom könnyebb azt mondani, hogy a Hip-Hop nem szól semmiről... Pedig igen, sokkal több mondanivalója van, mint bármely más műfajnak... legalábbis számomra... De mégse mondom azt, hogy a többi műfaj nem szól semmiről... Én máshogy gondolom... De már megszoktam és elfogadtam, hogy bármilyen szöveget írok rábólintanak, hogy na ez már megint így van... De valahol mégis elítélik azt a stílust, amelyet én ( és még sok ember ) képviselek, mert én ebben nőttem fel és ezt érzem a magaménak, ez az életem...

Nagyon sok dolgot máshogy gondolok, mint az átlag... Vagy az átlag gondol sok mindent máshogy, mint én... Nem tudhatom... Például mindenért amim van elég durván megdolgoztam, szerintem ennek így kell lennie... Valakinek elég annyit mondani: "Anyu légyszi vedd már meg nekem!"... Hát szerintem ennek nem így kéne működnie, akkor lehet nem lennének ilyen nagyképűek az emberek... Egyszer majd ők is rájönnek, hogy lehet van pénzük amit az ősöktől örököltek, és ha megéheznek még egy rántottát sem képesek összedobni maguknak ( ami elég vicces és szánalmas egyben )... Nekem az a véleményem lehet úszkálsz a pénz tengerében, de semmit nem érsz vele, ha emberileg egy nagy nulla vagy... Nem a pénz teszi az embert emberré, az ember teszi a pénzt pénzzé...

Valahogy mindig is többnek éreztem magam annál, minthogy üljek itthon és ne csináljak semmit... Valahogy mindig éreztem azt, hogy van értékem... Én nem tudom befogni a számat ha valami nem tetszik, nem bírom végig nézni, hogy a mai fiatalok, hogyan követik azt amit a Tv-ben látnak.. Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a fiúk lassan már úgy összemelegednek a divattal... hogy már nem tudom megkülönböztetni őket a lányoktól... néha ez fordítva is igaz, ami már kicsit gázos...

Azt se igazán értem, hogy milyen alapon fikáznak be olyan emberek, akik nem is ismernek? Mindig is tárt karokkal vártam/várom a kritikákat, az én ajtóm mindig nyitva áll azok előtt, akiknek nem tetszik a pofám... Ha valakinek nem tetszek tudja hol talál ( akik meg szeretnek nem is keresnek, ők mindig megtalálnak), csak lehet nem mer keresni? Nem értem a mai világban miért lett az is divat, hogy a háttam mögött kibeszéltek, de a szemembe semmit... Engem pont ezért tartanak sokan bunkónak, mert megmondom a szemetekbe a véleményem... és ha ez bunkóság... akkor igen az vagyok... máshogy gondolom... Egyszer szeretném azt, hogy akkor minden ember legyen már "bunkó" legalább egy napra...

Szeretném ha ezek az egyszerű dolgok, a hétköznapokban is megjelenének, és kajakra mondom másabb lenne az emberek felfogása... Megmondom őszintén annyira mégse szeretném... Túl unalmas lenne az életünk, ha mindenki normálisan gondolkozna... akkor miről írnék? Nem tudnám nektek elmonadni, hogy "...máshogy gondolom", ti adtatok a kezembe tollat, amit köszönök... De ti is lehtek azok, akik elveszitek tőlem, mindazt amiért eddig éltem, amiben igazán megtudom mutatni, hogy valójában mint jelent az a név: Dolycsák Dávid, vagy ahogy sokan ismernek Small... Köszönöm nektek... Köszönöm mindenkinek...

Ezért lettem én:
"...Egy egyszerű srác, kinek kezében toll... Fejében zene, mi a szívéből szól..."

mert máshogy gondolom...

Szépen lassan haladok, hogy elérjem álmaimat... Van egy gyönyörű barátnőm, akivel szeretjük egymást... Vannak barátaim, akik elfogadják azt, amilyen vagyok... Igazából már csak annak kellene teljesülnie, hogy kiadjam az első albumom... De ez már csak hab lenne azon a bizonyos tortán...

Sokáig nem értettem mi az értelme az életnek... Reggel felkelni és este meg lefeküdni...? Hát nagyjából rájöttem, hogy nem igazán erről szól. Naponta kapunk jeleket az emberektől, ami után lehet azt mondanám, hogy semmi értelme az egésznek... Hol ott, naponta kapok olyan jeleket is, ami után azt mondom magamban: "Dávid, csak így tovább...". Ettől olyan durva ez az egész, ettől van flashe, mert mindenki más jeleket kap... Egy ideig nem értettem, hogy miért csak rosszat kapok, de rájöttem, hogy szükségem volt rá, ahhoz, hogy most ezt olvassátok, ettől kaptam annyi erőt és önbizalmat, hogy kimerjem írni gondolataimat... És nem szégyelem, ilyen vagyok és vállalom... Nem szabad megtagadnom önmagam, hiszen onnantól tényleg nem lenne értelme... Viszont 20 évesen még nem is érthettem, túl fiatal vagyok én még ahhoz, hogy megértsem, de úgy érzem, hogy egy pár morzsa már az én tányéromról is leesett... Nem gondolkozhatok felnőtt fejjel, hiszen, én még gyerek vagyok, vagy nem gondolkozhatok gyerek fejjel, mert már felnőtt vagyok ( még most sem értem )...

De arra rájöttem, hogy a vélemény a legfontosabb, mert ha nincs véleményed, nincs értéked, amiért érdemes volna élni... Mondták, hogy nekem mindenről meg van a véleményen? A válasz egyszerű: "Igen...". És arra is rájöttem, hogy van értelme... Van értelme annak amit csinálok, mert kapok vissza valamit, bár néha jobb lenne ha nem kapnék semmit ( azok a bizonyos jelek ). Tartom magam önmagamhoz, senki kedvéjért nem mondom a pirosra azt, hogy kék... Hát ha az piros, de te kéknek láttod, lehet nem velem van a baj?!... Csak ebben a mai világban úgy lehet haladni előre, ha rábólintok a kékre... De én nem fogok, az nem én lennék... Ti meg legyetek csak saját magatok vetített képmásai... Még mindig nem értem, hogy ez így miért jó? és kinek jó?

"...Ez nem színház, hiába mondta valamikor Shakespeare... Itt oka vannak annak, hogy valaki valakiért miért sír..." by: Small

Egyszerű srác vagyok, egyszerű gondolatokkal, csak a különbség annyi, hogy én fel merem vállalni önmagamat, nem értem ez miért baj? Nem értem mások miért nem merik megfogalmazni a gondolataikat? Lehet nem képesek rá, akkor miért velem van már megint baj? Egy ideig nem értettem... De már rájöttem, hogy az írígység elég mocskos tulajdonság... Az ilyen emberek sodornak afelé, hogy én is elítéljem az embereket... Ilyen ez a mai világ... Nem is értem... Ha oda jön hozzám valaki barátkozni, nem tudok nem arra gondolni, hogy ne fűződne hozzám valami érdeke... Sajnos ezt hozzátok ki belőle... Ha meg nincsen semmi érdek minek jön oda ( tisztelet a kivételnek, de az a ritkább )? Lassan kezdem megérezni az ízét ennek az egész édes, vagy nem édes, keserű, vagy nem keserű ( ki milyenek érzi az életét ) életnek látszó testi és lelki összhangnak...

Egyszer mindenkinél el jön azaz idő, amikor rádöbben, hogy miért érte meg élnie... Egyszer nekem is eljön azaz idő... Tudom, érzem, hogy már kopogtat a kis ajtón... De még mindig sok mindent nem értek, még sok mindent nem éltem át, amit lehet ti már igen... De éltem át olyat, amit meg ti nem... Ezért van az, hogy nem értem, ezért van az, hogy a válasz ha felteszed a kérdést: "Akkor ki érti ezt az egészet?" A válasz: "Senki sem értheti igazán...". Nekem ne is próbálja beadni senki, mert úgyse hiszem el, felállíthatod bármilyen elmélettel... Nekem ne ad be, hogy tudod mit érzek... Dehogy tudod, csak próbálkozol... Csak én tudhatom mit érzek... Csak én tudhatom nekem mi fáj és minek örülök... Egy dolgot már biztosan értek, elfogadom önmagam és élek, ahogy dobja nekem az élet... Majd úgyis csak a végén derül ki, hogy volt-e érteleme az életemnek? Szerinted van értelme az életednek? Te megértetted mi a lényege?

Nem egészen vagyok biztos benne, hogy én látom jól... De szerintem fontosabb az, hogy valakire 20 év múlva és barátként számíthatassak, minthogy csak azért haragudjak meg rá, mert egyszer nem tudod le jönni velem meginni egy sört valamelyik helyi kocsmában... Nekem fontosabb az, hogy amikor baj van vagy éppen nincs, akkor is tudjam, hogy van egy ember akire mindig számíthatok, mint barátra... A barátság nem azt jelenti nekem, hogy valakivel "összeláncolva" kell élnem ezen a földön... Nem érhet rá mindig, mindenki, mindenre ( ezt el kéne fogadni ), mindenkinek meg van a saját élete... Nekem a barátnőmmel való életem a legfontosabb és ezt mindenkinek, minden barátnak meg kell érteni...

Tudom voltak nekem is hibáim, ami után elvesztettem barátokat ( de ezek lehet csak a ti szemetekbe hibák... ) és voltak hibáitok, ami miatt ti vesztettek el engem ( de lehet csak én láttam hibának... ), de ez már rég nem erről szól... Aki igazán barátnak érez, azzal biztos meg tudom beszélni a hibáit, és ő megtudja velem beszélni az én hibáimat is ( hiszen senki sem tökéletes ). Ez erről szól, egymás elfogadása és megértése, úgy ahogy azaz ember megszületett. Nem a másikat akarjuk megváltoztatni, hanem elfogadni és segíteni neki ha szüksége van rá...

Lehet, hogy ez sok embernek fura, nekem nem... Tapasztaltam már ezt-azt, estem már ki társaságokból ezért-azért, vesztettem már el barátokat, mert valakinek nem tetszettem és emiatt a "barátomnak" sem... A barátság nem arról szól, hogy a nyelved a másik hátsójánál mozgatod, nem alá vagy fölé rendelt szerepet játszunk ebben az igen is fontos kis mesében... Voltam már egyedül, barátok hiányában, de senkivel nem barátkoztam azért, hogy azt mondjam: "Igen, ő a barátom!"... Én nem akarok megfelelni senkinek, aki a barátom az elfogad úgy, ahogy vagyok, és én őt úgy, ahogy ő van...

Tudom, most sok ember, sok "barátom" elgondolkozik, de igazán csak egy pár barátom van, akik ezt megértik ( ti legalább vágjátok )... Aki meg nem érti jobb ha elgondolkozik egy kicsit... én is megtettem... de még nem jöttem rá, hogy én látom rosszul, vagy ti "barátaim"... Igazából sose érdekelt, most sem, és nem is fog érdekelni... Sajnálom, de ilyen vagyok, ezért szeretnek vagy utálnak...

"...Semmi sem fontosabb: a barátok, a csajom és a családom..." by: Fanakdeli

Barátság, ahogy én látom... Összetartás, egymás elfogadása, egymás segítése, együtt mulatás, sok hülyeség amiben együtt vagytok benne, vagy együtt maradtok ki... Azaz egyszerű fogalom, ami nem napokról, vagy hetekről szól, hanem egy életről... Aki nem így gondolja nézzen körül magában, de a barátokat ne dobja el magától senki, a saját hülyesége miatt, vagy a másik nem rá érésse miatt ( amiről nem csak ő tehet ), vagy a másik hibája miatt... Értsétek meg végre haverokat könnyű találni, de majd ha átvernek rájösssz...

Igaz barátot nehéz találni, de ha megtalálod... Rájössz, hogy igazán értékes ember vagy...

Hogy miért? Mert itt vagyok a barátnőmnél, megölelem, ő is megölel és érzem, hogy szeret, ahogy én is őt... hát ezért éri meg élni... és ezért olyan szép... Szeretlek KicSim...

Sok mindent nem értek még én se, de sok mindent nem értetek még ti se, amit például én igen... Ezen oldalon fogom magamból kiírni mindazt amit szavakban nem lehet elmondani senkinek ( ez nem a ti hibátok, hanem az én hülyeségem... )

Remélem sok embernek tetszeni fog... ha meg nem így jártam, vagy ti jártatok így... Engem különösebben nem érdekel mások véleménye ( meghallgatom aztán eldől, hogy érdekel-e vagy nem... )

Köszönöm mindenkinek aki megnézte...