Meghallgattam Fankadeli - Rendezői változat LP-jét... Szerintem tényleg ez a legjobb alkotás mióta reppel... Feri ha olvasod majd a blogom, tényleg csak gratulálni tudok... Nem teljesen fogom fel amiket írsz... vagyis nem azt amiket írsz, hanem azt, hogy lehet ilyen durván megírni gondolatokat... Teljesen elgondolkodtató... Várom már, hogy gyere Debrecenbe ( február 16. )... tényleg tiszteletre méltó amiket írsz, amit csinálsz... Csak tudnám, hogy csinálod?
1.
Emberek ellenem, emberek ellenetek,
Emberek tettei melyekben téged kereslek,
Emberek gondolatai száradnak meg a lapon,
Az én gondolataim most még lerakódni hagyom,
Még hagy nyugodjanak mint emberek a földben,
Szívem kulcsa eltűnt, a zárat most feltörtem,
Az eső hevesen esik, a szél csendesen fújdogál,
Örökre bennem él a pillanat, igen fülembe suttogtál,
Éreztem a leheleted végig simulni az arcomon,
Érzem egymásra találunk egy csodálatos alkonyon,
Éreztem kezed szorítását, minden gondolatomban,
Téged kereslek, megjelensz mélyen minden soromban,
A szerelem mely most megint felnyitotta szemem,
Tudom mit írok, pedig teljesen elcsavartad a fejem,
Régen volt sok barátom, ma már egy kezem számolom,
A pénz, a divat, a hova tartozás, ez már szánalom,
Ezek miatt a dolgok miatt eldobod magadtól életed,
Majd rájössz később hogy csak egy darabig élvezed,
Aztán mikor rájössz, nincs kihez a bajban fordulni,
Elgondolkozol azon lehet, az utcán fogsz koldulni,
Én még az utolsó forintom is a barátokra áldozom,
Aztán nagy pofonok után megint rájövök hogy álmodom,
Gondolataimban mélyen egyedül szenvedek, merengek,
Nem hiszem, hogy tényleg én kellek nektek emberek,
De itt vagyok, itt vagyok a gondolataimmal együtt,
Small alkoholos állapotban, ezt szeretem, na kezdjük,
Gondolatok melyekben folyamatok sokaságát látom,
Emberek mélyre jutnak, én onnan jöttem, nem bánom,
Felállnom könnyű volt, úgy gondolod? azt hiszed?
Rájössz semmit nem tudsz, ha az élet veled is kikezd.
Refrén:
Gondolataim szerinted semmit nem takarnak,
Ránézésre ez jön le, ha te nem is ezt akartad,
Nem is gondoltad volna ki vagyok, nem érted,
Gondolkodok az életen és elmondom a népnek.
2.
Lesz ami lesz, ahogy dobja nekem az élet gépe,
Pénzem nincsen, gondolataimban Dávid bére,
Csak mosoly és könnycseppek az arcodon,
Gondolatokban már odáig jutottam hogy feladom,
De látod most is írok, csak így tudok megérkezni,
Az élő emberek sorába, ahol sokan fognak megnézni,
Írom, amit érzek, gondolok, élvezem a percet,
Mikor kimondod kellesz, mikor érzem szeretsz,
Nem néztem semmibe a nőket, nem bíztam senkibe,
Most ők néznek engem nullának, visszaütött ennyire,
Te vagy az egyetlen, aki valamit értéket lát bennem,
Pedig már azon gondolkoztam, el kell innen mennem,
Szembe nézek magammal, ki is vagyok igazából?
Egy egyszerű srác kinek szívében zene, kezében toll,
És csak írja a sorokat, egy lapra mely már könnyes,
Ez nem csak egy dalszöveg, ez annál sokkal több lesz,
Ezek a gondolatok, melyben érzem az el nem fogadást,
Egyedül vagyok szobámban, de már nem is várok mást,
Ezt kaptam hosszú ideig, és már teljesen nem érdekel,
Némán elsétálok melletted pedig hallom mit kérdezel,
Minek adjak választ, ha utána azt mondod paraszt,
Na ezért mondom az emberiségnek, hogy szevasz,
Inkább hagyjatok békén, észre se kéne venni,
Nem akarok, nem szeretek állarcokkal beszélgetni,
Nincs semmi, csak amit két kezemmel megkerestem,
Anyuci meg apuci kedvence, az ilyet sose szerettem,
Te vagy a faszagyerek mert apu vett BMW-t neked,
Nekem életem van bazd meg, az utcák és a terek,
Sokan ismernek és szeretnek, sokan pofán köpnek,
Eszközök nélkül érzem az életem a tiédnél többnek,
Lehet többen nyalják ki a segged mint az enyémet,
Mert nálad van della, és a haverok egyből kemények,
Na látod ez nevetséges, mindegy semmit se szóltam,
Ültem itthon szobámban, és egy kicsit gondolkodtam.
Refrén:
Gondolataim szerinted semmit nem takarnak,
Ránézésre ez jön le, ha te nem is ezt akartad,
Nem is gondoltad volna ki vagyok, nem érted,
Gondolkodok az életen és elmondom a népnek.
3.
Gondolkozom, vajon mikor rúgnak megint hátba,
Vajon ki lesz akinek ismét feleslegen jár a szája,
Vajon ki akar megint beleszólni abba amit teszek,
Vajon mikor fogom megtalálni, azt amit keresek,
Talán sose, talán annyira már nem is kutatom,
Csak az életemet egy mozivásznon futtatom,
Mint egy filmet úgy nézem végig minden napomat,
Mintha nem tudnék mit tenni, elfogadtam sorsomat,
Romantika bunkóság, ezt tanultam, az élet iskolája,
Leszakadt vakolat, belülről bomlik Dávid kisszobája,
Szar ez az egész, belülről emésztenek fel a percek,
Csak az ad erőt, hogy érzem még valakinek kellek,
Köszönettel tartozom, minden együtt megélt pillanat,
Sok haszontalan gondolat, de ez bennem itt ragadt,
Nagy boldogságfolt ez nekem befordult napokban,
Rájövök, hogy nincs egy gondolat sem a sorokban,
Kezdem elveszteni bizalmam az emberekkel szemben,
Sajnálom, de ezekre a szavakra vezeti toll a kezem,
Nincs már semmim és senkim, sose lesz, sohase volt,
Érzem, Dávid nem más, csak az életben egy folt,
Ne mond, hogy sok barátom van, mert az nem igaz,
Gondolataimban is a tollam adja egyedül a vigaszt,
Lemondott rólam az emberiség, én lemondtam róla,
Sose jön a nap mikor valaki engem lát mielőtt szólna,
Igazából nem ismertek, inkább vagyok büszke egyedül,
Nem tudok ellene mit tenni, így születtem, ember tűr,
Én is csak tűröm egy ideig, amit kapok nap mint nap,
Lekéstem gondolataim buszát, Dávid egyedül maradt,
Mindenkinek van gondolata, hiányában érzi értéktelen,
Ez a dal mond valamit, úgy érzem mégis széttéphetem.
Refrén:
Gondolataim szerinted semmit nem takarnak,
Ránézésre ez jön le, ha te nem is ezt akartad,
Nem is gondoltad volna ki vagyok, nem érted,
Gondolkodok az életen és elmondom a népnek.
...
⌊ KOMMENTEK ⌉