Sokáig nem értettem mi az értelme az életnek... Reggel felkelni és este meg lefeküdni...? Hát nagyjából rájöttem, hogy nem igazán erről szól. Naponta kapunk jeleket az emberektől, ami után lehet azt mondanám, hogy semmi értelme az egésznek... Hol ott, naponta kapok olyan jeleket is, ami után azt mondom magamban: "Dávid, csak így tovább...". Ettől olyan durva ez az egész, ettől van flashe, mert mindenki más jeleket kap... Egy ideig nem értettem, hogy miért csak rosszat kapok, de rájöttem, hogy szükségem volt rá, ahhoz, hogy most ezt olvassátok, ettől kaptam annyi erőt és önbizalmat, hogy kimerjem írni gondolataimat... És nem szégyelem, ilyen vagyok és vállalom... Nem szabad megtagadnom önmagam, hiszen onnantól tényleg nem lenne értelme... Viszont 20 évesen még nem is érthettem, túl fiatal vagyok én még ahhoz, hogy megértsem, de úgy érzem, hogy egy pár morzsa már az én tányéromról is leesett... Nem gondolkozhatok felnőtt fejjel, hiszen, én még gyerek vagyok, vagy nem gondolkozhatok gyerek fejjel, mert már felnőtt vagyok ( még most sem értem )...

De arra rájöttem, hogy a vélemény a legfontosabb, mert ha nincs véleményed, nincs értéked, amiért érdemes volna élni... Mondták, hogy nekem mindenről meg van a véleményen? A válasz egyszerű: "Igen...". És arra is rájöttem, hogy van értelme... Van értelme annak amit csinálok, mert kapok vissza valamit, bár néha jobb lenne ha nem kapnék semmit ( azok a bizonyos jelek ). Tartom magam önmagamhoz, senki kedvéjért nem mondom a pirosra azt, hogy kék... Hát ha az piros, de te kéknek láttod, lehet nem velem van a baj?!... Csak ebben a mai világban úgy lehet haladni előre, ha rábólintok a kékre... De én nem fogok, az nem én lennék... Ti meg legyetek csak saját magatok vetített képmásai... Még mindig nem értem, hogy ez így miért jó? és kinek jó?

"...Ez nem színház, hiába mondta valamikor Shakespeare... Itt oka vannak annak, hogy valaki valakiért miért sír..." by: Small

Egyszerű srác vagyok, egyszerű gondolatokkal, csak a különbség annyi, hogy én fel merem vállalni önmagamat, nem értem ez miért baj? Nem értem mások miért nem merik megfogalmazni a gondolataikat? Lehet nem képesek rá, akkor miért velem van már megint baj? Egy ideig nem értettem... De már rájöttem, hogy az írígység elég mocskos tulajdonság... Az ilyen emberek sodornak afelé, hogy én is elítéljem az embereket... Ilyen ez a mai világ... Nem is értem... Ha oda jön hozzám valaki barátkozni, nem tudok nem arra gondolni, hogy ne fűződne hozzám valami érdeke... Sajnos ezt hozzátok ki belőle... Ha meg nincsen semmi érdek minek jön oda ( tisztelet a kivételnek, de az a ritkább )? Lassan kezdem megérezni az ízét ennek az egész édes, vagy nem édes, keserű, vagy nem keserű ( ki milyenek érzi az életét ) életnek látszó testi és lelki összhangnak...

Egyszer mindenkinél el jön azaz idő, amikor rádöbben, hogy miért érte meg élnie... Egyszer nekem is eljön azaz idő... Tudom, érzem, hogy már kopogtat a kis ajtón... De még mindig sok mindent nem értek, még sok mindent nem éltem át, amit lehet ti már igen... De éltem át olyat, amit meg ti nem... Ezért van az, hogy nem értem, ezért van az, hogy a válasz ha felteszed a kérdést: "Akkor ki érti ezt az egészet?" A válasz: "Senki sem értheti igazán...". Nekem ne is próbálja beadni senki, mert úgyse hiszem el, felállíthatod bármilyen elmélettel... Nekem ne ad be, hogy tudod mit érzek... Dehogy tudod, csak próbálkozol... Csak én tudhatom mit érzek... Csak én tudhatom nekem mi fáj és minek örülök... Egy dolgot már biztosan értek, elfogadom önmagam és élek, ahogy dobja nekem az élet... Majd úgyis csak a végén derül ki, hogy volt-e érteleme az életemnek? Szerinted van értelme az életednek? Te megértetted mi a lényege?