Szarok rá, hogy rólam ki mit gondol,
Szarok rá, hogy a facen ki hogy tombol,
Szarok a kommentekre, szarok a likekora,
Az élet flashét már az utca régen rám dobta,
Nem kell azt higgyük, hogy rólunk szól minden,
Míg ezt nem mondták, hidd el én is elhittem,
De aztán felnyitották a szemem az öregek,
Minden nap legyen célom reggel mikor fölkelek,
Felejtsd el a múltat öcskös, basszál a világra,
Mindenkinek meg van és meg is lesz a hibája,
De én szarok arra is, a övére meg a tiedre is,
Sajnos akkora az egóm, attól jó pár ember összeesik,
Tudom ez van, és leszarom mit gondolkodok,
Mert ti is tudjátok, hogy igaz értékeket hordozok,
Még ha fáj is bevallani, de nézzél csak tükörbe,
Röhögsz rajtam, ahogy szavakkal trükközve
fejtem meg a világot, miben te csak állsz egy helyben,
Nem kell megszólalnod, vágom mi jár most a fejedben,
És szarok rá, mert úgyse fogod magadtól elmondani,
Azért ráforogsz, ha egyáltalán el fogod ezt olvasni,
Nevettek rajtam milyen mókás ember ez a Dávid,
Azt megnézném, hogy az utamon ki lenne ki végig mászik,
Látod bazd meg, te nem érezted azt amit én már megéltem,
Bennem a gyűlölet, ami miatt nem kell semmitől sem félnem,
Majd egyszer rájöttök, milyen többször is felállni,
Milyen az, amikor a megértésre évekig kell várni,
Milyen az amikor a sebek a hátadon nem gyógyulnak,
Milyen az amikor a barátaid veled szembe fordulnak,
Milyen az amikor érzed, hogy a hátadban a markolat,
Szarok rá, mert a szívem és az akarat összeforrva harcolnak,
Nagy a pofám, de ti csak azt kérditek hogy mire?
Ha valakire lehet számítani, majd én megmondom hogy kire,
Vannak akik felnéznek rám, vannak kik leköpnének,
Hát gyere köpjél, utána egy tangóra majd fölkérlek,
Szarok rá, a büszkeségem lepaktált az arcommal,
A szívem már kezd megbékülni a rajta lévő karcokkal,
Kezd összeforrni a testem a bennem élő lélekkel,
Bocs de lehet félre értesz, de én sose voltam félember,
Voltak gyengébb napjaim mint, ahogy neked is még lesznek,
Mikor a nagybetűs betűi a valóság padlójára tesznek,
Mondtam, hogy nagy az egóm, és ezért van, hogy szarok rá,
A szemetekben milyen ember voltam, amikor majd válok halottá...