small

Nem mindig tudok szóhoz jutni... nincs mindenre válaszom... néha azt se tudom mire várok választ... az egy másik dolog, hogy minden évet úgy élek meg az életemben, mint egy újabb menetet... csak kapok és adok pofonokat... igaz, nem az évszám a lényeg, 2008 is ugyanolyan, mint 2007, de egy kicsit mégis másabb... azért mer már 2008-at vetít a kezem a papírok munka közben, nem azt jelenti, hogy sokkal többet keresek, vagy hogy máshogy ítélik meg a munkámat... marad minden ugyanolyan... tologatom a zsemléket, pakolgatom a kartonokat, húzogatom a raklapokat, hogy a jó népet jól lakasam... erről szól... mindezt azért csinálom, hogy valamilyen szinten megpróbáljam fent tatrani az egszintenciámat... nem egyszerű...

nehéz... én ezt nem is tagadom... nehéz megbízni az emberekben... főleg akkor ha régebbi tapasztalok alapján, legszívesebben magamban se bíznék... nehéz élni is ebben az országban... de senki sem mondta, hogy kisfiam ha felnősz sokkal könnyebb lesz... én ezt mindig is tudtam... éppen ezért juttotam el arra a szintre, bár milyen súlyos dolog következett be az életembe, akkor is próbáltam boldog emberként és büszkén élni tovább... most a legnagyobb boldogságom a szerelmem... bízok benne... nem, inkább tudom... tudom, hogy életem hátra lévő részében nem létezik az, hogy én... mert nem... az én szememben csak az él tovább, hogy mi...

"...Ez csak egy lemez, nincs tanúság és nincsen ítélet... mindent szemtől szembe, ez van én így élek..." by: Fankadeli