small

La Haine... a gyűlölet gyűlöletet szűl mindenkiben... így bennem is...
( a videók alatti bejegyzések a filmből lettek kivéve, nem saját gondolatok )

Hubert: ... a gyűlölet gyűlöletet szül!

---

C'est l'histoire d'un homme qui tombe d'un immeuble de 50 étages. Au fur et à mesure de sa chute, pour se rassurer, il se répète:
Jusqu'ici tout va bien...  
 Jusqu'ici tout va bien...   
 Jusqu'ici tout va bien...   
L'importance, c'est pas la chute...
c'est l'atterrissage!

 Azt ismered, hogy egy csávó kiugrik az 50dikről és miközben zuhan azt mondogatja, hogy megnyugtassa magát:
Eddig minden rendben...
Eddig minden rendben...
Eddig minden rendben...
De nem a zuhanás számít...
a leérkezés!

La Haine  - Clip

Vinz (tükör előtt, fogat mosva): Hozzám dumálsz? Hozzám dumálsz? Hozzám dumálsz, te seggfej? Hm? Hozzám dumálsz? Hm?
Ho,ho,hóóó! Hozzám dumálsz? Ez hozzám dumál, ez hozzám dumál ez a seggfej a szentségit!
Hozzám dumálsz ilyen tré pofával?

---

Plakát: Le Monde est à vous. (A világ a tietek.)
Saïd átfújja: Le Monde est à nous. (A világ a mienk.)

 La Haine - Trailer

 
Monsieur Toilettes (kijön a wc fülkéből): Nincs jobb egy jó szarásnál. Hisztek Istenben?
A kérdés nem ez, hanem, hogy Isten hisz-e bennünk. Volt egy barátom, Grünwalski. Együtt deportáltak vele Szibériába. A szibériai lágerekbe az ember marhavagonban utazik, a jeges sztyeppéken át, napokon keresztül. Ember arra nem jár. Egymást melegítjük,de a gond az, hogy ha szükségre kell menni, azt nem lehet a vagonban. De a vonatcsak akkor állt meg, ha vizet töltöttek a mozdonyba. Grünwalski nagyon szégyenlős volt. Ha csak mosakodni kellett,már az is zavarta. Csúfoltam is miatta eleget. Szóval megáll a vonat, mindenki rohan vécézni a vagonok mögé! De én már annyit piszkáltam Grünwalskit, hogy elment messzebbre. A vonat elindul, mindenki fölugrik, mert a vonat nem vár. De Grünwalski messze volt, egy bokor mögött, és még kakált. Látom, hogy előjön a bokor mögül, fogja a gatyáját, nehogy lecsússzon, és próbálja elérni a vonatot. Nyújtom felé a kezem, de amikor ő is nyúl felém, elereszti a gatyáját, ami lecsúszik. Fölhúzza a gatyáját, újra futni kezd, de a gatyája mindig lecsúszik, ha a kezét nyújtja...

Hubert: És aztán mi lett?

Monsieur Toilettes: Semmi. Grünwalski megfagyott. Adjisten...

 ---

Vinz: ... te akarsz lenni a következő arab, akit megvernek a zsaruk?
Saïd: Nem. (Saïd arab)
Vinz: Hát én sem! (Vinz zsidó)
Saïd: Te sem akarsz a következő arab lenni?

---

Vinz (egy rendőrkutyának): Mi van, csahos? Vagy olyan hülye, mint a gazdi?

La Haine by Dj Cut Killer

 Hubert: Ne ülj a jointon Saïd!
Saïd: Azt hittem már nem szívsz.
Hubert: Én is azt hittem...

---

Saïd: Kérsz belőle Vinz? Nem kérsz csokistejet? Nem kérsz?
Vinz: Nem!
Saïd: Tutira nem?
Vinz: Nem!
Saïd: Egy kicsit? Hüb testvér, nem kérsz egy kis?
Hubert: Nem!
Saïd: Persze, te egyből csokistej vagy. (Hubert néger)

---

Hubert: Torkig vagyok a teleppel. El akarok húzni innen. Azelőtt ez nem így ment. Mibe' hogy Vinz is benne volt a gyújtogatásban? Kezd becsavarodni, mint Max. El kell húznom innen, el kell húznom a francba.
Hubert édesanyja: De mennyire! És hazafelé vegyél nekem egy salátát.

La Haine montage

Saïd: Kurva rendesek erre a zsaruk. Azt mondta uram, meg minden...

---

 Saïd: ...be vagyunk zárva idekintre!

---

 Saïd: Bent voltunk a szobában. És frankón még akarta, még akarta. A szomszéd muki átzörgött, akkora hepajt csaptunk.
Vinz: A szelet öreg, a szelet dugtad meg tutira.

---

Vinz: Mi az a toare?
Hubert: Állatkert, amit autóból néznek.
Vinz: Ez itt nem állatkert.

La haine - The end ( magyar )

  Hubert: Azt ismered, hogy egy társadalom zuhan lefelé, és miközben zuhan, azt mondogatja, hogy megnyugtassa magát:
Eddig minden rendben.
Eddig minden rendben.
Eddig minden rendben.
Nem a zuhanás számít...
...a leérkezés!

bennem él a gyülölet...

...és benned?

Úgy lennék... lennék én még 12 éves, mikor még csak a labda meg a kézilabda kapu éltetett... amikor még tényleg nem nagyon kellett semmivel foglalkoznom... úgy lennék... de inkább mégse, mert 12 évesen jött életem mély pontja... mely még mindig csak az én titkom... mely még mindig kihat rám... melyet még mindig érzek... melynek még mindig nyalogatom szívemben a foltajait... de talpara álltam... talpra álltunk... nekem hidjétek el, ha másnak nem is... nem szabad feladni... többet ér a mélyből felmászni... mint a magaslatot színten tartani... mondták rám, hogy túl sötétek a dalszövegeim... túl szomorúak... túl sok benne a gyűlölet... és valaki azt is mondta, hogy nem lehet igaz, hogy ennyire sötét volt a múltam... hát üzenem mindekinek... nem mindenkinek ragyogja be rózsaszín napsütés az életet... vannak boldog és vannak boldogtalan gyerekkorok... a mostani generációt is előre is sajnálom... csak nézzünk széjjel 2009-ben, hogy is áll az életünk... hitelből... hitelbe... számláról... számlára... falatról... falatra... sajnálom, hogy vannak emberek akiknek ez a sors jutott... mert én tudom milyen... visszatérve a gyűlöletre... igen... ki kell mondanom, hogy van bennem gyűlölet, nem kevés... a gyűlölet gyűlöletet szűl... engem gyűlölt akkoriban elég sok ember... azért mert csóró voltam... azért mert nem volt semmim csak a pofám, amit ugyanúgy kinyitottam... akkor is... és most is... és így bennem is megszületet a gyűlölet... lehet, hogy valójában önmagamat gyűlölöm? hát nem... én az olyan embereket gyülölöm... akinek apuci, meg anyuci alá tesz mindent... azzal nem is lenne baj... csak ha az ilyen ember fikázza azokat akik a két kurva kezükkel dolgoztak meg egy 150 Ft-os zokniért... nah az ilyenért elég könnyen pipa leszek... az ilyet kurvára nem bírom nézni... az ilyentől van hányingerem... és az ilyen ember ne mondja már nekem azt, hogy elég gáz, ahogy kinézel... az ilyet rugnám szájba... és az ilyen emberekre buknak a mai lányok is... azért mer rajtam nem feszül mindenen a devergo, vagy a gucci, vagy a f****m tudja milyen márka név... azért én még lehet többet érek nálatok emberileg... sőt nem is lehet, hanem biztos... úgy lennék én is ilyen? hát nem... nem akarok pénztől fröcsögő, zselés hajú, apu verdájában feszengő selyem fiú lenni... én amit elértem, azt csak magamnak köszönhetem... azt is, hogy például a vapianoban 3 pályának vagyok a vezetője... inkább maradok a "szaros kis sárga biclimmel" a járdán közlekedő emberek "kurva anyját ennek a kölöknek" jelzője...
úgy lennék... úgy maradnék... úgy maradok, ahogy voltam...

Small - Úgy lennék
( részlet )

Mindig mikor felkelek, semmi se másabb,
Ugyanolyan nap van, csak a tér lett tágabb,
Egy újabb nap az életemből, úgy lennék,
Lassan 22éve mindennapom újabb emlék,
Azt hiszitek tényleg kurva jó dolog felnőni?
Minden nap képes az ember egy kicsit fejlődni,
Úgy lennél kicsit másabb? én mégis ugyanilyen,
Mert tudom amit elkezdtem, végig is viszem,
Forgattak kést hátamban, de nem fájt annyira,
Mintha vérző testel, fájó arccal dőlnék le egy taxira,
Úgy lennék szónok, mégse akarok én beleszólni,
Mások, hogy basszák el, hogy fogjátok eltolni,
Életünk apró vidám részeit, életük gyerekkorát,
Te döntesz, hogy megszokod-e a rácsos szobát?
Úgy lennék végre, úgy állnék végre stabil lábon,
Érzem csúszik a talaj, csúszik minden lábnyom,
Nem is tudom mi történik mostanában velem,
Eldobtam magamtól, kik fogták eddig kezem,
Eldobtam, lettem volna inkább egyedül és vétlen,
Nem ért volna bennetek, szemetekben szégyen,
Úgy lennék, úgy akarnék lenni, úgy lettem volna,
Azaz ember kinek időnként nem lóg lent az orra…

úgy lennék... majd meg tudjátok milyen...

1.
Én tehetséget és kitartást kaptam istentől,
Nem gyerekkoroban húztam ki egy kinderből,
Én ezzel születtem, így varázsolt az élet,
Kértem szüleimtől, de nem kaptam mellé mézet,
Csak a négybetűs szót tették rám, hogy utca,
Srácokkal együtt milyénk volt mindenki cucca,
Minden közös volt, minden közös folt amit alám tolt,
Pár barát elveszett, pár meg rosszkor rosszat szólt,
Nem tekingetek hátra, előre bambulok, előre nézek,
Meg jellenek még előttem sokat mondó képek,
Amit vagy benézek, vagy álmomban képzelem,
Mindenem amim van, köszönöm neked kétkezem,
Magamnak köszönhetem, mert én nem kaptam semmit,
Míg más milliókkal a zsebben mellettem kezd itt,
Neked ez tetszik, kicsit feléd billent a mérleg,
Mert neked anyád alád tette, nálad ez a lényeg,
Magamnak köszönhetek minden jót és rosszat is,
Ha valamit el is kúrtam, azt hiszed bosszant is?
Elárulom neked soha semmit nem fogok megbánni,
Ha tetszik maradj, ha nem odébb lehet állni...

Refrén:
Egy kis ösztönző beszéd, nyisd már ki szemed,
Sajnos a divatlapok felé halad az egész nemzet,
A sajtó, meg a tv ad az élethez napi tippeket,
Nekem amit benne látok, én ettől kapok ihletet...

2.
Visszagondolva látok jókat és rosszakat,
Láttam mi volt amin álmain elbotlottak,
Láttom felétek a verda a lóvé meg csajok,
Tudod én az ilyen formákra nagyba szarok,
Kis ösztönző, 30 évesen te is rá fogsz jönni,
Meg én is, hogy merre fog országunk ki kötni,
Ha rajtatok múlik, leszurkálnak egy kocsmában,
Sajnos ezt látom a 21. századi magyar morálban,
Életek mennek tönkre a szemünk előtt emberek,
És akik tehetnének értük, pont azok nem tesznek,
Ti ültök széketekben a parlament melegében,
Nálunk lassan fűtés se lesz, ez itt a szégyen,
Mosolyogva nyilatkoztok bármelyik napilapban,
Én meg örömömet lelem egy 100 forintos fagyiban,
Klippek klippek hátán, megasztárok, celebek a tvben,
Nektek csak annyit üzenek, hogy őszinte részvétem,
Megformált személyiségek, kialakított külsők,
Vagány verdákon, vagány csillogó küllök,
Én meg szakadt gatyában, lyukas cipőben csinálom,
Meg látjátok majd, megvalósítom minden álmom...

Refrén:
Egy kis ösztönző beszéd, nyisd már ki szemed,
Sajnos a divatlapok felé halad az egész nemzet,
A sajtó, meg a tv ad az élethez napi tippeket,
Nekem amit benne látok, én ettől kapok ihletet...

u.i.: ...még semmit nem tettem le az asztalra... de engem a zene éltet... el jön az idő...

Zajlik az élet mostanában... szakítottam barátnőmmel... most kicsit élvezem az egyedül létet... a munkahelyen is pörögnek a dolgok... a legjobb barátomat se tekinthetem már a legjobb barátomnak... sőt még havernak se... elmondhatom magamról, hogy elbasztam magam melől azokat az emberek akik szerettek... persze ez nem teljesen így van... mert maradtak még mellettem jó páran... és lehet, hogy őket tényleg én martam el magam melől, de ennek így kellett lennie... azóta kicsit másképp élek... kicsit felszabadultabb vagyok... kicsit másabb... kicsit olyan vagyok mit régen... el vagyok ahogy azt Kriszty mondta a kis szaros sárga biciklimmel... ez van... ilyen vagyok... Small és a kis sárga biciklije... minden összegezve, vannak még emberek akikért ezért vannak mellettem, ezért szeretnek... néha bunkó, néha paraszt... igen Szaby ez így van... lehet tényleg undorító volt amit műveltem... lehet, de nem érzem undorítónak... csupán arról van szó, hogy amit már úgy érzek, hogy nem működne... azt nem erőltettem... igen, vannak elveim is... szerintem mindekinek vannak... azt is elmondtam, hogy miért nem álltam eléd Szaby... semmi értelme nem lett volna... sok olyan dolog lett megint a fejemhez vágva, ami kicsit erős... nem fogok kitörölni egy kommentet se... az irogatok be amit akartok... úgy aláztok meg az olvasók előtt, ahogy jól esik... lehet szitkozódni, lehet csicskázni... nem nagyon érdekel amúgy... attól, hogy itt osztotok le nyilvánosan... nem leszek se több, se kevesebb...

Mostanába sodródom az árral egy kicsit... hagyom, hogy a szél lengesse az ágakat... majd dob valamit a gép nekem is... megint kaptam az élettől amúgy egy képet... kicsit úgy érzem, hogy egy olyan ember forgatja a hátamba a kése nyelét, akitől kicsit fairplayt vártam... na de mindegy... majd lesz valami... viszont olyan emberekre is találtam az utóbbi pár hónapban, akikért nyugodt szívvel ki mondom, hogy tűzbe tenném a kezem... belecsöppentem egy olyan közösségbe, amibe jól érzem magam... egy olyan maroknyi csapat alakult ki, akik egymásért, nem egymás ellen csinálják a dolgokat... tudom pár hónap alatt nem alakulhatnak ki életre szóló barátságok... ennek ellenére mondom, hogy igen is alakulhat ki ilyen barátság... valahol el kell kezdeni... valahol minden elkezdődik... én nem fogok semmit másképp csinálni mint, eddig... bizalmat adtam és kaptam is szerintem...

Ha körbe nézek azaz igazság, hogy teljesen más embereket látok magam körül mint eddig... és mégse mondhatom azt, hogy nem érzem jól magam... ahogy Szaby fogalmazott cserélj le magad körül nyugodtan mindenkit Dávid, majd később rájössz... igen, rá fogok jönni... és lehet nem olyan értelembe ahogy Te gondolod... nem fogom megbánni azt amit tettem... sose fogom megbánni amit teszek... mindenek meg van az oka és a következménye... és én nem hátra fele nézek, csak előre... mi értelme lenne azon forgatnom magam minden egyes nap, hogy vajon jó döntést hoztam-e... ha így élnék már régen kidobhatam volna az életemet a kukába... sose néztem hátra... sose fogok hátra nézni... nem azt mondtam, hogy elfelejtem azokat a dolgokat amiket régebben kaptam... nem azt mondtam, hogy nem gondolok vissza arra ami jó volt... de át kell értékelnem magamban a dolgokat... egyszer azt mondták: ...Dávid neked jól áll a magány... rá kellett jönnöm, hogy igen, ez nagy valószínűség szerint így van... ilyen vagyok valaki vagy elfogad így, vagy nem... nem tudok vele mit csinálni... tisztába vagyok önmaggamal és nem kell félteni... nem fogok összerogyni akár hány pofont is kapok még az élettől... kaptam már elég nagy pofonokat, ahhoz, hogy tudjam kezelni a következőket is... aki ismer az tudja, hogy soha nem fogok egyedül maradni... soha nem lesz olyan, hogy ne legyenek mellettem emberek, barátok... tudom én is... és ez adhat elég önbizalmat ahhoz, hogy ne féljek este amikor lefekszek... hogy holnaptól nem lesz senkim... új életet kezdtem, vagy inkább visszatértem a régihez, amiben jól éreztem magam... és most is jól érzem magam...

Amióta megjelentek a kommentek hadai a blogomon... lehet sok kivűl álló olvasó máshogy olvasgatja a soraimat... lehet sokan elítélnek... csak aki nem tudja mi lapul az egész dolog mögött az nyugodtan azt gondol amit akar... nem érdekel ha elvagyok ítélve, nem érdekel ha utálnak, azért mert megjelentek olyan dolgok az oldalon, aminek nem tudják a hátterét... kedves olvasók jobb ha tudjátok, hogy semmivel nem vagyok másabb annál mint amiket le is írok... voltak mostanában kavarodások az életemben, lehet követtem el olyan hibákat, amiért meg kell fizetnem... lehet... majd később kiderül... tisztának érzem a lekiismeretemet... nem érzem úgy, hogy valamit is másképp csinálnék ha most lennék abban a helyzetben... szerintem senkit nem "basztam át", csupán nem voltam tisztában az érzéseimmel... és amikor pedig tisztában lettem velük, akkor azokat el is mondtam... csak ezek a dolgok a kommentekből nem derülnek ki... mindenki úgy ítél meg ezen oldal alapján ahogy akar... nem azért írom le itt a dolgokat, mert azt akarom elérni, hogy mindenki rólam beszéljen... azt se hiszem, hogy azért mert létezik a böngésző nagy tárházába azaz oldal, hogy small.blog.hu, én bármivel is több lennék, mint azok az embrek akik csak olvasgatják az oldalamat... nem hiszem... elég nagy baklövés lenne azt hinni... egyszerűen arról van szó, hogy úgy érzem itt kiírhatok magamból mindent... régebben ezt naplónak hívták... de a mai világban az internet behálózta a világot, és a napló szó új értelmezés a blog... lehet hiba, hogy itt írogatom ki a dolgokat és nem egy naplóba amit csak én tudnék olvasgatni itthon a szobámban... nem tudom... megérteni ezeket a dolgokat úgyis csak az tudja aki részese valamilyen szinten azoknak az eseményeknek amik velem történnek... aki ennek ellenére még mindig fogja olvasgatni az oldalamat, annak csak köszönettel tartozom... mert azaz ember tudja, hogy nem minden az aminek látszik... Respect...

Ti azt hiszitek egyedül maradtam... hát közlöm, hogy világos legyen a számotokra is, nem maradtam egyedül... lehet, hogy egy kezemen megtudom számolni azt, hogy hányan állnak mellettem... lehet... de tudod mit Szabi... egyszer már leírtam mit gondolok rólad... azt kérted töröljem ki... megtettem... már láttom hiba volt... tudom mire gondolsz, miben hazudtam neked... ha arra gondolsz, hogy segítsek neked munkát keresni... akkor jobb ha tudod én szóltam Gyurcinak... de arról, hogy ki hazudik kinek, arról jobb ha te nekem nem papolsz... nem én mondtam azt, hogy rokonoknál szilveszterezek... hanem te... és tudom nagyon jól, hogy kivel szilvesztereztél...azt meg szerintem te se gondoltad komolyan, hogy én azokra fogom azt mondani, hogy a barátaim, akik pénzt adnak nekem... az csak segítség volt... de ha te azokat tartod barátoknak akik pénzt adnak neked, akkor csak gratulálni tudok... engem nem kell a barátodnak tartanod... csak azon gondolkozz már el egy kicsit, hogy azt az embert aki hátba támadot ( mégha nem is konkrétan téged ), aki hülyének nézett, nem csak téged, mindenkit... azt én szerinted barátnak tartanám? na de, ez nem az én dolgom... amúgy meg ne is várd, hogy eléd álljak és bármit is mondjak neked... mikor hónapok óta nem is találkoztunk szinte... nem is nagyon beszéltünk... és amúgy szerintem végig hülyének néztél ( pl.:szilveszter )... na, mindegy nem is ecsetelem tovább, tudom, hogy nagy ívbe... szóval, hogy nem érdekel ez az egész... engem se, megnyugodhatsz...

Békességben és örömökben gazdag Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek...

Sziasztok! Boldog Karácsont és Kellemes Ünnepeket kívánok mindenkinek aki átérzi a flashét... Legyen mindenkinek ajándékokban és örömökben gazdag ez a pár nap... de ne az ajándékok ára legyen az öröm mércéje... sok boldogságot mindenkinek...

Na szóval, leléptem a mekiből mert az egész egy nagy... csak azok a dolgok érdekelnek, hogy a meki tulajának, hogy van joga, hogy van pofája fel hívni a leendő munkahelyem tulaját, hogy légyszi se Dávidot, se volt mekiseket ne vegyél fel, mert nem marad emberem... vagy hogy van egyáltalán ahhoz joga, hogy megegyezen a leendő munkáltattómmal milyen órabérek legyenek ( hogy ne kapjak több pénzt )... és azt hiszi ha ezeket a lépéseket megteszi akkor ott fogok maradni abba az egész szarba... ha valaki lépni akar, lépni is fog... csak nem értem hogy van joga utána nyúlni a dolgozójának? ahol minden vezető ( tisztelet egy-két kivételnek ) úgy el van szálva magától, hogy az hihetetlen... pedig tudják, hogy ők is honnan indultak... ugyanolyan csicska dolgozók voltak mint én, vagy éppen te... csak a seggnyalással sikerült feljebb kerülniük... de attól még nem vagytok többek semmivel, jobb ha tudjátok... és valaki azért keress százereket meg szolgálati gépjárművet is kap, mert beleköt mindenbe, amúgy meg segg hülye... én meg megszakadok és kiszúrják a szemem havi 52-vel... Az ego kicsit felszökött a hamburger csináló "faszagyerekek" között... kicsit nagy a pofa az étterem falai között... undorodok az egész helytől... nem éppen a teljesítményt díjazzák, inkább azt, hogy kinek mennyire csorog el a nyála... meg a másik, az, hogy emberi módon kezeljenek valakit, hát jobb ha most kiveritek a fejetekből... ki akarsz menni wcre és nem engednek ki mert forgalom van... de ha nincs forgalom, még néha akkor se... akkor is vizeld össze magad, vagy kakiljál be... nem érdekli őket... egy műszakba 2 cigi szünet... a vezető meg bent pöfékel az irodába egész nap... hát szerintetek, ezek után ha ki engedett hanem, én kimentem... rosszabb mint egy börtön... vicc az egész... emberség egyenlő a nullával... az a lényeg hogy robotoljál, megszakadj, és a pofádat fogd be... mert ha valakinek valamiről véleménye van, úgyis azt kapja mit okoskodsz "csicska" dolgozó, vagy mire van ilyen nagy pofád? na ezért vertem szájba majdnem egy-két embert... velem ne bánjon úgy senki ok nélkül úgy mint egy kutyával... mert én is úgy fogom visszaadni... aztán megint az jön hogy nagy pofája van a dolgozónak... nem nagy pofám volt, csak nem hagytam magam eltaposni, jobb ha tisztába vagytok ezekkel a dolgokkal... hirtelen kb. ennyi jutott eszembe amiért azt mondtam, hogy lépek...

Jogok nincsenek... neked meg kell alázkodni... azért hogy dolgozhass, közbe azt suttogják egyfolytába a füledbe, hogy itt mindenki pótolható... de azért próbáltatok, ilyen-olyan úton módon ott tartani... mi van nem vagyok pótolható? na erről ennyit...

Először is szeretnék gratulálni a Barátnőmnek és osztályának a szallagtűzőn nyújtott műsorukhoz... ügyesek voltatok... ügyes voltál és szép Szívem...

Másodszor, ma vagyunk egy évesek a Szerelmemmel... gratulálok magunknak Szívem... Szeretlek nagyon...

Néha csak nézek...
én miért segítsek azokon, akik szarnak rám... nem tudom... de segítek... miért tudom elnézni, hogy a barátaim megbántanak... de elnézem... mert a barátaim... miért nem tudok mit tenni... nem tudom... ezért nem is teszek semmit... csak kivülről figyelem a dolgokat, hátha észre veszi mindenki önmagát... de ha nem? hát akkor nem... ez van... nem fogom én megtenni az első lépéseket ( bár már ezzel az írással pont azokat a kis lépéseket gyakorlom )... belefáradtam én már ebbe... nem akarok én vitatkozni senkivel... mindenki tegye azt, amit jónak lát... csak utána engem ne keressen, ha baj van... bár úgyis segítek, ha tudok... nekem nincs bajom senkivel... csak olykor nem veszem észre hol a "fair-play"... és nem mondom azt, hogy jó érzéssel tölt el... persze én nem tilthatok meg senkinek semmit... elvárásaim sincsenek... de mégis szúrják a szememet, azok a bizonyos íratlan szabályok, elvek... ...büszkeség, becsület... nem fogok kikezdeni azzal a csajjal, akivel a legjobb barátom együtt van, ez szabály... nem fogom hátba támadni, azt akivel együtt felnőttem, ez elv... nem fogok olyan emberrel kapcsolatot tartani, aki egyszer már hátba támadott, ez büszkeség... nem is fogok olyan embert hátba támadni, aki ott volt velem amikor baj volt, ez becsület... vannak emberek, akik ezt egyszerűen nem tudják betartani... nem is értik... az a baj hogy az ilyen dolgok rengetik meg a bizalom ( lehet nem az a legjobb szó rá ) várának falait... elkezd hullani a vakolat... és a végén minden összedől... nem marad más csak por és hamu... és ha én éppen nem érek rá, vagy csak nincs kedvem valamihez senki ne vesse a szememre... amikor én is ezt kaptam... de volt, hogy egyből ugrottam még ha nem is értem rá... mert szükség volt rám... azt is tudom, hogy vannak emberek akik lenne mondanivalója... csak nem merik vagy nem tudom mi okból, de mégse mondják: ...figyelj Dávid ezt meg ezt meg kéne beszélnünk... ...elakarom mondani mi volt, hogy te is értsed...!

barátnőm azt mondta: ...ebből az írásból megint az fog lejönni, hogy neked van valami bajod...! és igaza van... teljesen egyettértek vele... viszont abban is biztos vagyok, hogy ő nem fog egyedül a szarban hagyni... ő ki áll mellettem... ő szeret...!
azt gondolom ha van valami bajom, nem fogok mindenhez jó pofát vágni... de azt is megmondtam ha van valami bajom, azt biztos észre fogja venni mindenki... eddig türelmesen vártam hátha kapok magyarázatot a kérdéseimre... de úgy látszik mindenki elsiklott a lényeg fellett... úgy látszik itt csak nekem vannak elveim... úgy látszik az pár kis apró dolog amit másokért tettem, az nem számít... kijelentem hasznom nem volt belőle, mert ez nem arról szólt... "köszönöm"-öt még éppen, talán, kaptam... nem emlékszem... viszont semmiféle tisztelet szerű dolgot nem... nem is várom el... nem is vártam el... a tisztelet mint szó, már megszűnt létezni a XXI. században... lehet velem van a baj... már csak azt várom mikor kapom meg azt, hogy valaki még belém is rúg a földön... lehet csak én csinálok ebből ilyen nagy dolgot, de nekem ez a kis dolog elég nagynak tűnik...  nem érdekel... elmondom amit gondolok... érzek... meg lehet sértődni... meg lehet haragudni... de meg is lehet érteni amit mondok... ki, hogy dönt... szíve joga... odabízom... csak az, hogy én mindent lenyeljek... na azt várhatjátok... nem hiszem, hogy bármi olyan hibát elkövettem volna, amivel másnak fájdalmat okoztam volna... amúgy meg nem is nagyon érdekel ez az egész, bevallom őszintén... azért nem, mert nem fogok mások "hülyeségén" a barátnőmmel konfliktusba keveredni... nem fogom tűrni, hogy mások hibái miatt én vitatkozzak azzal akit a világon a legjobban szeretek... téma lezárva... azt se fogom tűrni, hogy mások felelőtlen viselkedése miatt én legyek lebaszva, vagy rajtam legyen számon kérve... bennem is van tartás... nekem is van lelkem... nem fogom hagyni, hogy mindenki beletaposson... tudom kemény és fájó szavak ezek... tudom beletapostam vele egy-két ember lelkébe... tudom ez után jönni fog a magyarázkodás... tudom jönni fog, hogy Dávid te meg, amúgy... stb... tudom... vállalom amit leírok... csak arra válaszoljon valaki, hogyha az utóbbi időben senki nem adott magyarázatot semmire... akkor mi a **** gondoljak? és csodálkoztok, hogy ki kelek önmagamból? sok mindent látok... sok mindent tudok... attól még, hogy nem füzzök hozzá megjegyzést... attól még látom... de egyszer nálam is megtelik a pohár... kijelentem nálam megtelt...
...nem tudok mit tenni

Na tehát... az a nagy igazság, hogyha lenne netem akkor se nagyon lenne időm írogatni... amíg nem voltam... hát nem is tudom, hogy hol kezdjem... kezdtem ott, hogy megjártam Horvátországot azon belül is a Rab-szigeten töltöttem egy hetet... barátnőmmel és a szüleivel voltunk oda... hát azt lehet nem mindenki tudja, de én most voltam előszőr tenger közelben... hát röviden leírva kurva jól éreztem magam... bocsánat a csúnya kifejezésért, de nem lehet ezt szebben leírni... aki még járt ilyesmi környezetben, annak tudom mondani próbálja ki mert nagyon nagyon nagy flashe van... el nem mondható... ( minimum ) egyszer az életben ki kell próbálni...

Amúgy a napjaim nagy részét még mindig a helyi gyorsétterem lánc egyik üzletében pörgetem... ha meg éppen nem ott, akkor szeretek minél többet a barátnőmmel... pár nap kérdése és már 10 hónaposak leszünk... és hogy őszintén megmondjam álmodni se mertem volna egy ilyen csodálatos kapcsolatról... szeretjük egymást... nem veszekszünk... és szinte már együtt élünk... én ezért csak köszönettel tartozok az életnek... köszönöm... szeretlek egyetlenem...

Idő közben még a 21-dik életévemet is betöltöttem, mit ne mondjak még csak be se rúgtam... viszont a barátaim ( Szaby és Lajos ) és a barátnőm szerveztek egy kis meglepetés bulit nekem... na ez a másik dolog ami az életem még sosem volt... nagyon jó érzés volt és nagyon jól esett, hogy így gondolnak rám a szereteim... sose fogom elfelejteni...

Sok lesz már, amit látok... túl sok... sok buta ember bemagyarázza önmagának, hogy ő a király csávó... olyan szintre emelik magukat az emberek, amit szerintem még ők se hisznek el.... megint egy olyan ember vádaskodik a hátam mögött, aki egyébként egyenlő a nullával... és tegnapi napon oda álltam elé, hogy tényleg mondtál ilyet a hátam mögött... hát persze a válasz az volt, hogy nem... csak azt nem értem, hogy már kavarjátok azt a bizonyost... a szemembe miért nem meritek mondani... figyelj Dávid fasza gyereknek érzem magam és ezt meg azt mondtam a hátad mögött... sok lesz már... de hát mit várok még tőletek... az én hibám, hogy elhittem... elhittem, hogy még vannak olyan emberek, akik tényleg odaállnak... Small megint naív voltál... megint rádöbbentem, hogy az őszinteség még mindig nem lett az erősségetek...

Valamelyik nap ráforogtam, hogy az olyan embereket jobban szeretik, akik csak vetítenek magukról egy képet... csak a keret, a tartalom mellékes... és senki nem veszi észre, hogy te nem azt az embert szereted akit látsz... hanem a képet amit vetít... nyisátok már ki a szemeteket és ne csak nézzeteket... lássatok is... nekem már kezd ebből nagyon elegem lenni... többe néznek egy szerencsétlen, lenyalt hajú, nyálától csöpögő embert... mint, hogy inkább az igazi értékeket látnátok meg... mondjuk ahogy látom ezek már nem számítanak... csak a külső meg a lóvé... hát aki erre bukik, azt még csak sajnálni se tudom... aki ilyen barátot választ annak meg csak gratulálni tudok... és üzenem nektek ne lepődjön meg senki, ha ilyen ember fogja elsőként hátba szúrni... ha az ilyen ember fog ott hagyni elsőként a bajban... mert nem te érdekled... csak az érdek... meglátjátok majd, hogy igazam van...

Bele futtotam már én is elég sok pofonba... tudom mit beszélek... 2007. 10. 19-dikén megtaláltam a boldogságom... megtaláltam azt a lányt... aki... akinél... akinél jobban még senkit nem szerettem... nem is fogok... és ő más mint az átlag... ő nem azt nézte mennyi pénzem van... van-e kocsim... házam... stb... ő engem nézett... nem a képet... tisztelem és becsülöm... szeretem... a mai világban nehéz olyan lányt találni, aki tényleg azért szeret amilyen vagy... én megtaláltam... kimegyek az utcára és azt láttom, hogy a 13 éves lányok kifestve, cigivel a szájukba sétálnak az utcán... és arról beszélnek, hogy a 23 éves pasija este dolgozik, és hogy na itt alkalom, menni kell bulizni... szánalmas... de hát ez megy... ezen nincs mit szépíteni...

Megérkezett Fankadeli - Utóirat EP-je a napokban az én kisszobámba is... tudom ajánlani mindenkinek... még azoknak is akik befikázzák, hogy mi ez a hip-hop... hát elárulom nektek, hogy a hip-hop egyszerűen az élet... a hip-hop-nak nem az a lényege, hogy egy discoban szétpörögd magad... hanem az, hogy elgondolkozz... sok mindenre rádöbbene mindenki ha nem az amerikai megcsinált sztárokat hallgatná... amerika másvilág... nekem ne magyarázza meg senki, hogy milyen jó számot csinált mondjuk Justin Timberlake... amikor azt se tudjátok miről énekel... de mégis mindenki rá vágja.. hú de jó szám is az... szánalmas... de a magyar zenét meg mindenki egyből letudja fikázni... vagy csak nem meri felvállalni, hogy Fankát hallgat... amikor voltam a Fanka koncerten... meglepődtem... pozitívan csalódtam abban, hogy milyen, mennyi féle stílusú ember jelent ott meg... valamilyen szinten jó volt látni, hogy azért érdeklődnek az emberek a hip-hop iránt... csak így tovább emberek...

A tegnapi napon például felmondtam a munkahelyemen... már csak 1 hónapot töltök a cégnél... lesz ez még így se... lesz ez még... jobb is...

Néha megfővök ezen-azon... kicsit besokaltam mostanába... néha élvezem... néha nem... mostanába mondjuk nem vagyok a legjobb állapotban... fáradt vagyok, idegess... csak tudnám miért foglalkozok én mások hülyeségével... néha még magam se értem...

Small - Lelkem mélyén ( refrén )
( 2006. 10. 31. )

Gyerekkori fotók, első szavak, mondatok, dalszövegek,
Ezek a dolgok, melyek életemben életemről születtek,
Lelkem mélyén örömről és bánatról néhány mondatban,
Úgy érzem ismertek, magamról sok mindent elsoroltam,
Születéstől halálig, egy pár sor, hogy tudjátok léteztem,
Sokat szenvedtem, sírtam, de ez jutott és élvezem...

Valakiknek adok bizalmat és valakik nekem is adnak... és ez azaz érzés, amit csak az tud elvenni aki adja... nem mások befolyása dönt abban, hogy kiben bízok meg és kiben nem... A mai vagy inkább tegnapi napon történt meg ténylegesen ( előtte már ezt éreztem ) az a dolog, hogy egy olyan ember vesztette el a bizalmamat aki 4 éve barátomnak vallja magát... de nem az én hibám úgy érzem, hogy ez így alakult... az ő hibája... nem én alakítottam úgy a dolgaimat, hogy bizalomnak apró-pici hiánya is felmerüljön... most már nincs is miről beszélnünk... elég csúnyán kivégeztük ezt a barátságot... én egy szóval se mondtam, hogy hátba támadtál, csak nem volt pofád megmondani a szemembe... ennyi...

A bizalom a mozgatórugója mindennek, amit ha nem olajozunk meg időnként akkor elkopik... mozgatórugója egy szerelemnek, egy barátságnak, egy szóval megfogalmazva az életnek... én megbízok a szerelmemben, és megbízok a barátomban, barátokban is... nem kell ezeket a dolgokat túl részletezni... valakiben vagy megbízok, vagy nem... ennyiről szól...

Emberi sor(s)ok, ebben az embertelen világban, melyek az én tollam nyomán látták meg a napvilágot... Annak idején úgy gondoltam, hogy milyen egyszerű is az élet... reggel felkelek... apu elvisz az oviba... és délután haza visz... semmit nem kellett tennem, csak játszanom... de most így közelítve a 21 felé, rájövök szépen lassan, hogy ez nem olyan egyszerű, mint az oviban... emberek... emberi sorsok... vagy emberi sorok... teljesen lényegtelen, de mégis ez a leglényegesebb... hogy mit gondolok... mit érzek... és igen... be kell vallani, néha olyan emberekben kell csalódnom, akitől soha se vártam... akiről soha se gondoltam, hogy miket képes megtenni... nem csak a keretet kellett volna látnom, hanem magát a képet... de hát ez van, mindig jobbat vár az ember... de menni kell... menni tovább... nem szabad ilyen apró dolgokon leakadnom... hát megyek tovább...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok minden olvasónak...

u.i.: nincs is jobb mint Húsvétkor melózni...

Sok dolgot gondoltam életemben... mindent kimondtam... sok dolgot melyre mások nem is gondolnak soha az életükben... mert őket nem az gyötri, nem az teszi boldoggá, ami engem... nem azok a dolgok fontosak nekik, amik nekem... sok embernek többet ér a hírnév, a pénz szaga, az hogy megfeljenek másoknak... én így nem tudnék élni... inkább írogattom itthon a kis szövegeimet, amin lehet sokan nevetnek... lehet sok embernek tetszene... de én nem vagyok kibékülve ezen a téren önmagammal... és ha valami basza a csőröm nem bírom ki, hogy ne mondjam ki... elismerem nem vagyok tökéletes, nincs jó hangom ahhoz, hogy zenéljek ( ezt páran máshogy látják )...

Próbálom úgy alakítani az életem, hogy én és a barátnőm boldogok legyünk... Engem nem érdekel senki más... lehet bármilyen topmodell, vagy csak egy utca lány... leszarom... nem érdekel... én így vagyok boldog... vele vagyok boldog... és a boldogságomat nem adom el semmi pénzért... senkiért... és ugyanígy vagyok a személyiség kérdésével... nem fogok senki kedvéért változtatni önmagamon... nem érdekel ha újból és újból megkapom, hogy bunkó vagyok... egyszerűen leszarom... csak az a gáz, hogy az őszinteség és bunkóság nem egyenlő egymással, ezzel jó ha tisztába van mindenki... réggebben is volt rá példa, hogy én csak kimondtam amit gondolok... abban a pillanatban én lettem a bunkó... utána meg mikor elgondolkozott rajta az illető... rájött, hogy nem is én voltam a bunkó, hanem ő... na erről ennyit... nekem senki ne mondjon olyat, amit később átgondolva megbánhat... és utána meg jön a hátsó fertájam csöpögös nyalogatása... hát ebből meg nem kérek... nem akarom, hogy ez legyen... pusztán azt akarom kérni, hogy csak egyszerűen legyetek már egy kicsit őszinték egymással szemben emberek... amit elvárnak tőlem, azt én is elvárom tőletek... én nem felejtek, egyszer mutasd meg a kezedben a royal flush-t... többet nekem nem fogod... egy élet, egy esély...

Mit takar? vagy mit akar? hát, hogy mit takarok önmagamban... vannak nekem is fájó pontjaim, kaptam én is pofonokat az élettől, amelyekről nem szívesen beszélek... voltam én is, úgy elítélve, hogy nem tehettem semmit... nem is tehettem semmiről... semmit nem utálok annál jobban, amikor úgy ítélnek meg emberek, hogy nem is tudják ki vagyok... na meg amikor hülyének néznek... és, hogy mit akarok... egyszerűen élni... élni együtt a barátnőmmel... boldogan... semmi mást nem akarok... ennyi az összes vágyam... nem éredekel semmi más... csak ő meg én... ahogy azt a "döntés"-ben leírtam, én nem tudom őt itt hagyni... nem is akarom... már attól kiráz a hideg, ha csak arra gondolok, hogy mi lesz, ha nem találkozok vele holnap ( ilyen nap még nem volt 5 hónap alatt )... nem is nagyon szeretném megtudni mi lenne akkor... nekem ő az életem... lehet viccesnek tűnik, lehet azt mondod, hogy persze-persze, csak mondja... hát aki ezt gondolja, annak majd én megmondom... nem szégyen felvállalni azt, amit érzel, amit gondolsz... pont erről írtam idáig ha figyeltél... csak gondolkozz... ha nem megy... csak görgess fentebb... majd meglátod... ha meg nem adja, akkor mit keresel ezen az oldalon?

"...Hát ennyi amit akarok, és amit senki elől el nem takarok... Ha tetszik, ha nem, írd meg nyugodtan, én még maradok..." by: Small

Nem mindig tudok szóhoz jutni... nincs mindenre válaszom... néha azt se tudom mire várok választ... az egy másik dolog, hogy minden évet úgy élek meg az életemben, mint egy újabb menetet... csak kapok és adok pofonokat... igaz, nem az évszám a lényeg, 2008 is ugyanolyan, mint 2007, de egy kicsit mégis másabb... azért mer már 2008-at vetít a kezem a papírok munka közben, nem azt jelenti, hogy sokkal többet keresek, vagy hogy máshogy ítélik meg a munkámat... marad minden ugyanolyan... tologatom a zsemléket, pakolgatom a kartonokat, húzogatom a raklapokat, hogy a jó népet jól lakasam... erről szól... mindezt azért csinálom, hogy valamilyen szinten megpróbáljam fent tatrani az egszintenciámat... nem egyszerű...

nehéz... én ezt nem is tagadom... nehéz megbízni az emberekben... főleg akkor ha régebbi tapasztalok alapján, legszívesebben magamban se bíznék... nehéz élni is ebben az országban... de senki sem mondta, hogy kisfiam ha felnősz sokkal könnyebb lesz... én ezt mindig is tudtam... éppen ezért juttotam el arra a szintre, bár milyen súlyos dolog következett be az életembe, akkor is próbáltam boldog emberként és büszkén élni tovább... most a legnagyobb boldogságom a szerelmem... bízok benne... nem, inkább tudom... tudom, hogy életem hátra lévő részében nem létezik az, hogy én... mert nem... az én szememben csak az él tovább, hogy mi...

"...Ez csak egy lemez, nincs tanúság és nincsen ítélet... mindent szemtől szembe, ez van én így élek..." by: Fankadeli

Kaptam egy jó állás ajánlatot... annyi vele a gáz, hogy el kellene hagynom Debrecent... amire még nem vagyok felkészülve teljesen... nem tudok 20 évesen csak úgy magam mögött hagyni mindent... főleg nem a szerelmemet... persze sokan mondják, hogy de "hülye" vagy Dávid... sokkal jobban keresnél meg minden... de nem tudom itt hagyni... nem fogom eladni a boldogságomat semmi pénzért... az nem én lennék... nem érné meg nekem az, hogy több pénzem lenne, életem meg semmi... mire mennék a pénzzel ha nem lennék mellette boldog... mert nélküle nem lehetek... ez az én döntésem és nekem fontosabb a szerelmem, mint egy állás... és senki ne akarja megmondani, hogy nekem mi lenne a jobb... mi lenne a jó döntés... az én döntésem a szerelmem, a családom, a barátaim... az életem... semmi pénzért nem hagynám itt őket... mielőtt bárki félreértené ez az én döntésem... a barátnőm, szerete volna, hogy menjek... Ő nem akart megakadályozni ebben... nem akart kérdések ellé állítani, hogy a munka vagy ő... és ezért is nagyon nagy köszönettel tartozom neki, mert mellettem áll(t) végig... a szüleim is szerették volna, hogy menjek... de ők is megértették, hogy ez nem olyan egyszerű... ezt nekem kellett igazából eldönteni, hogy most elmegyek és lesz egy jó munkahelyem... de akkor se barátnőm, se családom, se barátok... csak hétvégente... de köszönöm, ebből én most még nem kérek... de köszönöm a barátnőmnek, a családomnak, a barátoknak mindenféle támogatást... és ez úton üzenem nekik, hogy nem tűnök el... még egy ideig el kell viselniük az arcomat... tényleg köszönöm nektek... maradok... nektek, veletek, értetek...

ez a döntésem és kész...